Pillanatnyi hóember
E sorokban pillanatról, a tűnékenyről mesélek neked, mert bár felépítették vidám kezek, neki az idő sehogyan sem kegyelmezett, pedig figyelhetne napokat, órákat, perceket.
Délután volt, huncutul ejtett sugarat a Nap, most igazán jobb lett volna, ha fényt más földnek tartogat, azért serényen hozzá láttunk, mielőtt elillan, indulunk, hisz gyermekénünk teremteni hív ma.
Ropogósan duruzsol porladva talpunk alatt, jajj neked, egy napod sincs, s hamvad sem marad, gondoltam menet közben e szavakat, s már raktuk is egymásra a formátlan kupacokat.
Ovális meg fél gömb szerű,
hézagos, meg bolondos, de oly nagyszerű, szem nélkül, fül, meg orr minek legyen, hamarosan végtag, test sem marad, mindjárt hült helyét leled.
Micsoda idegen föld alatti gunyoros lény lett e perc-virág életű hó-költemény.
Hát gyere, hamar kinyújtsd felé kezed,
sosem láttál még efféle bohókás rettenetet!
Mondd, erről neked is eszedbe jutna egy téli dal?
Dallamban mit suttog nektek a hó, a fagy?
A karácsonyfa nálatok még virít ékes díszesen?
Hol mostanában szól égi gyermek éneke, miféle dallamot zengenek?
Nézd hát ezt a törékeny arctalan alakot, bennem ébresztett sok felvillanó gondolatot.
Hamar hógolyó darabkákat kezünkbe kaptunk, hallgasd csak! Mindjárt egymáshoz vágjuk.
Legalábbis véljük úgy, míg el nem dobjuk, mert megcsal éles figyelmes hallásunk, s végül más orrát, vagy háztetőt találjuk, de ki bánja, az egészet boldogan kikacagjuk!
Küldünk fel az égbe szeretteknek,
hónak természetes cseppjeitől hadd vizesedjenek, s ha addig el nem olvad, megdobhatnak vele!
ám senki nem sejtheti, hová repült, merre?
Távoli hegyek ormán téged is kínáltalak vele, jól lehet, cseppet sem hiányzik már nektek, ezért cserébe te is küldhetsz akár ezret, mert nálunk olvadóban, ti pedig ne fázzatok benne.
Hallgatnám én, hangodon
miként énekelnek téli levelek titkon.
Hiszen tudom, kell, szóljanak dallamok,
szálljanak az égbe kimondott mondatok.
Válaszod ma még meg nem találhattam,
a kis hóember képe, s árnyéka is elhamvad.
Addig is életed néma részeit zengi hangszerem, s kívánnak szeretett jóságos áldást a megformált hangjegyek.
2016. január 9.
