Pontokból szőve
Apró pontokból állítottam össze a betűket,
mellyekkel téged kinyílvánítalak.
A hangokat is, melyeket te rezgésben adtál,
én írva, pontokból szőve adom tovább.
Talán késő?
Talán még túl korán?
Éppen - gondolom -, itt az idő.
Minden pillanat egy örökítő,
mert minden pillanat, mikor kezemből kikerül az írás,
tovább ad egy másik világnak egy új kiáltást,
kiáltások ismét hangból szőnek kiáltványt,
s én újra pontokból szövöm utad,
mások újra kiáltássá fonják azt,
és újabb kiáltvány szövődik majd.
Egyre-egyre magasabb szintre kerülő rezgő körforgás leszel,
drága hang, angyaldallam.
2012. November 9.