Póol álma
Pool a pandakölyök szokásos napját töltötte, kedvenc bambuszerdejében. Ha épp, nem aludt, akkor leveleket rágcsált és ha épp nem leveleket rágcsált, akkor
aludt.
Embereket ritkán látott, de mikor néha mégis, mindig megmosolyogták bájos foltjait. Mert, ezek miatt, mindenki nagyon nagyon szeretnivalónak tartotta.
Ő mégis máshová vágyott innen....
Álmában, egy, nagy fekete madár vitte, emelte, fel a kéklő égbe.
Lábain feküdt és a hatalmas madár a csőrével tartotta őt. Még a Nap sem bántotta a szemét, mert a sötét szárnyak, kellemes hűvöst nyújtottak számára.
Mindig ugyanott járt.
Kéklő hegyeket, bővizű folyókat látott. Amikor csak tehette, visszavágyott oda.
Egy szép nyári nap a panda furcsa szerkezetet látott az erdő szélére pottyanni.
Egy hatalmas kosarat, amiből emberek ugrándoztak ki a zuhanás után. A kosárra, mindenféle kötelekkel pedig, egy gyönyörűszép színes ballon volt erősítve.
Mivel, ez az egész, a levegőből érkezett, a bocsnak természetesen régi nagy álma jutott eszébe.
Nem hitt a szemének, mikor egy pillanat múlva, az álmából ismert nagy fekete madár ereszkedett le mellé.
„Gyere Póol !" Mondta neki.„Szállj be bátran, reepüülüünk!!!"
A medvécske már, azzal sem törődött, hogy ébren van-e, vagy álmodik.
Amilyen gyorsan csak tudott, bemászott a kosárba és várt.
A madár pedig fölé repült és hatalmas, karmos lábát beakasztotta a kötelek közé, a ballon maradványai alá.
A következő pillanatban pedig már, a felhők közé emelte a csodálkozó medvét.
Ahogy repültek, láthatta az erdőt, amiben élt.
Még , egy kismadár is beült mellé útközben a kosárba és játékból hatalmasat csípett a fülébe.
Póol attól kezdve már, biztosan tudta hogy ébren van és, hogy épp most válik valóra élete legnagyobb álma, a repülés!!...
