Irodalmi sarok
ugrás a lényegre   ugrás a hírekre
Irodalmi sarok ( A vakok és gyengénlátók alkotásaiból )

Menü

Horváth Zoltán (Matula)


Rakott melegszecsa

Na idefigyeljetek ÁMBÖRÖK!

Namár most akkor pótolnám néhány elmaradásomat.
Kezdjük az elmúlt hétvégével.
Ugyibár, befenyítettelek Tikteketnek, a főfőfő konyhamalac Uram sós gubájával.
Hát természetesen semmi nem úgy sikerül, ahogy az ámbör kitalálja aztat.
Na tehát, péntek helyett szombaton ugyan, és akkor is igen kalandos úton megérkezett a kis csapat.
Szóval, eredetiben még csütörtökön került vóna a Hugi Csepel cittybe, de legalább már péntek délután Walaki átfuvarozta vóna a Bunbi rezidenciára, majd egy édeskettesben eltöltött icaka után, együtt vonatra szálltak vóna.
Ez mesmeg nem realizálódott, egyéb okokból.
Így történt, hogy szombat hajnalban Bunbi Urunk életében talán legelőször tök egyedül neki vágott a vak-világnak, és persze csak a botja segíthetett, sajnos a kutyája már nem.
A megbeszéltekhez képest, ami úgy szólt, hogy a 7:05-es vonattal indul, és fél 9 körül talcsiznak a Hugival Zsidófokon, hogy aztán felszálljanak a vonatpótlóra, majd Szemesen szemtelenül vissza a vasútra, és 10 után kicsivel tiszteletüket tegyék a birtokon, egyszerűen csak annyi történt, hogy a mi kis Bunbikánk lekéste picivel a járatot.
Nanáá, hogy a legközelebbi csühögő csak Fészkesfehérvárig szuttyogott le Véle.
Ott aztán elő kellett vennie minden találékonyságát, hogy a megfelelő lokomotívval folytassa jól kifizetett útját.
Ez körülbelül úgy nézett ki utibeszámolója alapján, hogy lelökte magát a gőzpöfögészeti tovalöködöncről, majd hirtelen egy teljesen elnéptelenedett pályaudvaron találta a botját, és mint az ismeretes, a vak nem esik messze a botjától, tehát aminek vééletlenül pont Ő lógott a végén.
Aztán eleresztett egy halálsikolyt, amire az összes kaller, mind az egy, összeszaladt, és megfordította 180 fokkal.
A tovább induló fekete monstrum épp ottan volt található, majd fel is tuszakolta reaja.
Mindeközben Hugi meg már a helyszínen vala, és ügyesen ki is találta, hogy arra használja föl a lukas óráját, hogy jól bevásárol a kis Tecsóban.
Kalandos útjuknak egyébként a célja, mármint nem az uti célja, mert az a Láp citty vótt, hanem a feladata, hogy kis feleslegem karácsonyi ajándékát, egy 2 méteres LED sort Bunbi Uram felnyavalyázzon a konyhai munka felület kifényesítése végett, a fali pult seggére.
Szóval, mög gyöttek.
Kis késéssel.
Na villámos tempóval neki ugrottunk a már említettsós gubának.
A pontos recepice valahogy úgy alakult, hogy mire ideértek, ÉÉN már felkarikáztam vagy 8 kifloncsot, és julienre hasitékoltam mintegy 35 dkg lángolt karajt.
Mondjuk azért illen firnyákos darabot, mert ebből volt a gunyhó mögött mélyre leásott jégveremben.
Tehát meglangyult a tejci, besózult, de még a háta is tarkárabors-ódzott, attól a frissen őrült alapanyagtól.
Aztán elkezdődött a procedúra.
Hugi, mint fő fő konyha tündi-bündike, béáztatolt a fűszeres tejcibe egy marék addigra már jól megszikkadott kifloncsot, és lerakta egy sorba a jénai tál aljára, megszórta egy marék sonival, majd ráreszelt egy marék Trap-Istvánt, abból a 15 dkg-ból, ami a rendelkezésünkre állott.
Mivel az már tisztán, szabad szemmel jól látható volt, hogy ez kevés lesz, ÉÉN már készítettem is elő, azt a jó fajta, svájci, rúzzsal érlelt kőkemény költeményt, amiről már ejtettem néhány szót.
Ebből is kb 15 dkg-nyit leltem föl.
Hát nyomi-nyomi tovább.
Következett a második sor.
Mivel nem találtuk eléggé lucskosnak, került rá még egy pohárka kefír is.
A második sorra viszont már mindkét féle sajtból juttatott az asszonyság.
Aztán megint kiflucsok, soni, majd a maradék kifl..., és a végére még kis tejfelt, és a maradék svájcit szórta.
Aztán az akkor már rakott melegszecsa névre hallgató ocsmányságot bele paszírolta a süttyébe, mint egy 40 perc erejéig.
Állagát tekintve, legközelebb kevesebb folyósat kell használni, a többi teljesen hiteles lett.
A tetején a pirult sajt, az alján a pirultabb karikák, és középen az az igen fíínom ízű puha bélelése.
Az iziről meg már nem tudok írni, mert arra már nem találtunk megfelelő szavakat, csak már unásig elcsépelt túlzóbbnál túlzóbb frázisokat.
Azokat meg máá unjátok.
Ugyibár?
Minden esetre böfögésig zabáltunk, amit ki-ki kedve szerint leöntött kis fröcsikével, vagy éppen gyöm-borral...
Hát aztán hama-hama el is kezdtünk beszélgetni az étekben rejlyő lehetőségekről.
Például, lehetne a tejcit fokhagymás sóval is kezelni, vagy a soni, és a sajti közé szecskázott Szent Anna nászát, vagy akár miért is ne?
Mondjuk szeletelt olíviákat?
Meg a tetejére kevéske jóó kis szalonnából kakas taréjjokat, vagy a sorok közé berejteni 1-2 fej kommunista hangyát, vagy márvány sajtot, vagy gorgonzolát.
Tehát határ a csillagos ég.
Tisztára szabad a pálya, mint egy pizzán.
Pörköltet bele aprogatni, vegáknak spenótossat, vagy bármi mást, gombásat, répásat.
Kivééve!
A karfiolt, hiszen attól ollan alapos gyomorforgatásot fogoltok kapollani, hogy attóó kóóduttok!
Hehehe!
Mondjuk ezzel a véleményemmel ugyan egyedül maradtam, de amiért rám HTK-zták a leírás örömeit, ezért halkan, hogy észre ne vegyék, csak belecsempésztem ezt a mondatot is.
Hihihi!
Ezen, és még sok minden máson elpoénkodtunk néhány órácskát, meg megbeszéltük a vasárnapi menűt, és a munka menetet, majd mindenki nyugovóra tért.
És jött a reggel!
Hát nem felébredtünk?
De igen.
Ez is csak alátámasztja, hogy az étel nem halálos.
Futikázás a pisilóra, szerenvcsére sorban állást nem játszottunk, hiszen van ám itt WC, meg WC, pontosan 3.
Mondjuk a fürdőben azért volt némi tumultuózus jelenet, de elviseltük.
Hááát, a reggeli igényemmel igencsak hülyének néztek, mivel a Barátaim dolgozó emberként, nem szoktak illen korán zabállani.
A Hugi becsületére legyen mondva, hogy azéé a kávécska után csak-csak juttatott nekem walami kevéskét.
Ezt így utólag is köszönöm, még akkor is, ha csak egy egyszerű vajas kiflit kértem.
Nosza, következett a munka dandárja.
Minden beszerezve, minden odakészítve, már csak föl kell vacakollani aztat a fránya fényforrást.
Mit mondjak, Bunbi Uram alapos munkát végzett, és nem hagyta magát feltartóztatni.
Hugi hathatós segedelmével, és az ÉÉN eszmei irányításom ellenére, (höhö!), mégis sikerült a műtét.
Azéé, lássuk máán bé, vakon villanyt szerelni, ammáá döfi!
Hugi mondta, hogy millen színű a spagi, a bunbi meg dóógozott.
Persze előtte még lecsapta a biztit a Hugi.
Mondjuk itt kissé tiltakoztam a Bunbi módszere ellen, miszerint bele tol a malacorrba egy u-szeget, és már lent is van a bizti.
ÉÉN ragaszkodtam, a hagyományosabb módszerhez, megkértem a Hugit, hogy ugyan fáradjon oda a bizti tabellához, és keressük meg a konyhai világításhoz tartozó darabot.
Így is lett...
Végül elkészült a NAGY MŰŰŰ!
ÉÉN boldog voltam.
No nem azért, mert ollan csudálatias a fénye, hanem, hogy végre a Hugi elkezdheti aztat a hírhedt rántott husiját.
Közben feltette a kolompárt is az ecetes, lila hangyás salihoz.
Amíg a Naccságavakarózott a savanya szaft összelugybálásával, addig ÉÉN, a Konyha tulajdonos, megvágtam azokat a lila dögöket.
Mire elkészültünk, és össze költöztettük őket, már a kolompár ismegpuhult.
A főtt cuccos kikerült bagózni a Bunbi mellé a teraszra.
Hugi meg villámos gyorsasággal panírozta a már jó előre befűszerezett hús cafkákat.
Később, amikor a húsok már a forró libazsírban kralloztak, a pityókák is meghámozultak, és lemezekre hullottak.
ÉÉÉRdekes módon, pont bele abba az édes-savanyú löttybe.
Ezek után jóízűen neki láttunk az étek szarrá alakításának.
Ezt minnyá az elejin kezdtük, és azon melegében, illetve hidegében beküldtük.
Mi a Bunbival szakáll mögé, Hugi meg csak szerényen a bajsza alá.
Höhö!
Mivel a Bunbi busza csak délután 5 után indult, még maradt időnk egy kis ejtőzésre is.
Szegény Hugi, aki megérdemli a nap HŐSE kitüntetést, ezt az időt egy alapos mosogatásra használta föl.
Aztán még kis csivitelés, kacagás.
Közben Bunbi összekapta a cuccosát, mondjuk mér, mér nem, el akarta pakolni a házi mozimat is, de ÉÉN résen voltam, és elmagyaráztam Nékije, hogy ha ezt el viszi, először ÉÉN fogom fél hülyére verni, aztán meg a busz fosőr bácsi, hogy akkor miért nem vett legalább két teljesáru menetjegyet.
Elindultak.
Hugi még csak a kuksit kísérte ki a templomhoz.
Na nem mintha misére mentek volna, hanem mert onnan indult a busz, aminek a következő megállója már Bugyipesten volt.
Nem szóltam előre erről a kis sétáról Nékijek, pusztán jóindulatból, de legalább 3 km volt a táv.
Hihi!
Azért csak-csak sürgettem Őket kissé, nehogy lekéssék a járatot, mert még a végén vissza talál jönni a Bunbi, és ÉÉN leszek elkalapálva.
Hehe!
Amikor a Hugi visszaért, még pont annyi ideje maradt, hogy a púpjára vegye a motyóját, és kisétáljon a vasútállomásra.
Azért a házi mozival még Ő is bepróbálkozott, de elmeséltem Neki, hogy ÉÉN egyszer már ütöttem meg nőt is, és most minő megtiszteltetés, Ő lehet a második...

Pusza: A Matula

U.I.: Ja, és vigyázat!
Folyt. köv.

 

doboz alja
oldal alja