Régen és ma
RÉGEN ÉS MA
Magyar szózat zendült,
magyar volt az érdem
és ezer ajkon csendült
a Himnusz lenn a téren
Sokan úgy akarták,
hogy összetartozásban
nem, mint folyó holtág
jeges áradásban
sokan megmutatták
lehet még a régi
Nagy Magyarországnak
dicső hadvezéri
Élhetnek még köztünk,
mert övék az érdem,
Hogy fáklyaláng előttünk
s mögöttünk a téren
De a magyar nem ad
ősmagyar fiának
piros vére fakad
Árpád magzatának
S ami vér kihullik
egy lángot eléget
meg nem bocsátható
igaz emberélet
Jaj Rákóczi népe
mi nem kellett néked!
Kölcseynek vére
már nem a te véred?
Zilah és Érmindszent
már nem magyar város?
Huszt vára ég, mint szent
veszedelmes táltos
Jegyezd meg jól magyar
átok ül az égen
De mit szívünk akar
teljesülhet érzem
Mert egy örök nemzet
hangjai a dalban
eggyé forrnak s így lesz
végtelen szép dallam
És az ének felszáll
Hallatszik az égig,
mert magyar ember voltál,
s magyar vagy a sírig
