Régi rege
Úgy hallottam: Egykor régen,
A kezdetek idejében
A szelek testvérek voltak,
Mindig felváltva daloltak.
Egymást sorban meghallgatták,
Ezután kiszámították,
Hogy mikor, ki lesz a dalnok,
Melyikük lesz majd a bajnok.
Ámde egyszer hajbakaptak,
Sikoltozva lármát csaptak.
Forgószél lett, mert birkóztak,
A felhőkkel dobálóztak.
A nap már aludt az égen
Piros hálóköntösében.
Felriadt a nagy zsivajtól,
Szeme fénylett a haragtól:
"Én, a nap, szólok hozzátok:
Tüzes mennykő hulljon rátok!
Mondjátok, mért verekedtek?
Halljam, miért veszekedtek?"
A déli szél felszólamlott:
"Elcsendesülnek a hangok,
Ha megmondod nekünk menten,
Ki énekel a legszebben.
Hangszerén ki játszik jobban?
Ki jó táncos a csoportban?
Légy a bírónk, arra kérnénk,
Döntsd el gyorsan ezt a kérdést!"
A nap így szólt: "Nos várjatok,
Csak egy kis időt adjatok!
Megfigyelem tudástokat,
Eldöntöm a vitátokat.
Fáradt vagyok; Most menjetek,
Aludjatok, pihenjetek.
Fussatok el külön helyre,
Készüljetek a versenyre!
A déli szél menjen délre,
Az északi meg északra,
A keleti napkeletre,
A nyugati napnyugatra.
Senki társát ne keresse,
A módszerét el ne lesse.
Aki a törvényt megszegi,
Bizony mondom, jaj lesz neki!
Már én is elszenderedek,
De ha reggel felébredek,
Négyfelé nagyot kiáltok,
Ezzel jelzem: Várok rátok!"
"A nap szavát megfogadjuk,
Szabályait mind betartjuk."
Mondták, s köszöntek a napnak,
Négy égtáj felé haladtak.
Napunk hajnalban már fenn volt;
Jelentette neki a hold:
"Az északi szél az este
Déli szomszédját megleste."
Köszönöm, hogy jól őrködtél,
Ezzel sokat segítettél!"
Mondja a nap. "Majd vigyázok!"
S az alvók felé kiáltott:
"Hé, szélfiúk! Keljetek fel!
Itt van a harmatos reggel!
Jöjjetek álomszuszékok,
Megkezdődnek a játékok!"
Nagynehezen fölébredtek
Friss harmatból fürdőt vettek.
A bíró már várta őket,
Szólította a küzdőket.
"Egyszerre csak egy jöhet be
A mérkőző területre.
Megmutatja tudományát,
Megnézheti többi társát."
A keleti szél megy arra,
Balkezében lantot tartva.
Dalol, táncol és húrt zenget;
Így teremt széles, jó kedvet.
Déli szellő csak belibben
Eolhárfával, szelíden.
Kecses táncot lejt a lába,
Víg éneket dúdol szája.
A nyugati ballag búsan,
Fuvolát fúj szomorúan.
Nem is táncol, csak téblábol,
Ő már semmivel sem számol.
Az északi sebbel-lobbal
Beront, vállán egy nagy dobbal.
Dobol és lábával csápol,
Ordít torkaszakadtából.
A nap most feléje fordul,
Érces hangon reámordul:
"Hallgass már el, csaló lélek!
Lásd: Szívesen megölnélek!
Megszegted a törvényeket,
Mégsem lesz előnyöd neked!
Hangszered csak verni tudod,
Hangod - mint a bagoly, - huhog!
Immár vége a tornának,
Táncnak és zenebonának.
Jöjjetek körém ebédre,
Az eredményhirdetésre:
Köztetek első a déli,
Második a víg keleti,
Harmadik a bús nyugati,
Utolsó a zord északi!"
Epilógus:
Ezért meleg a déli szél,
A keleti vígan zenél,
A nyugati bús és álmos,
Az északi zord, magányos.