Rémes Gondolatok
Én nem akartam verset írni;
S talán még most sem akarok,
Mégis rímeket faragok.
Sorokat rajzolok egy lapra,
Melyeknek nem lesz vége soha.
Én nem akartam rád gondolni,
Mégis folyton te jársz az eszembe,
Tudom, hogy belegyalogoltam az életedbe,
De hidd el, én őszintén szeretlek,
Sokkal jobban, mint az a másik szerethet.
Ha nem vagyok jó, mért nem mondod:
"Hagyj békén! Kopj le végleg!
Hidd már el, látni se akarlak téged!"
Nagyon fáj, mikor nemet mondasz,
De nem szólok semmit, hiába bántasz.
Mert csak egy perc, amit ki kell bírni;
Aztán leteszem a telefont és megyek a sarokba,
Ahol fájdalmam és bánatom öntöm sorokba,
Hogy az emberek ne lássák a kínt a szememben,
Hogy tudjam mondani: "mostmár minden rendben."
(Pest, 98. 01. 11. vasárnap)
