Révfülöp, az Révfülöp.
Pénteken ismét kissebb fajta csudácska történt velem.
Eszembe jutott egy régi kedves cimborám, Nagykovácsiból, a Kleininger Laci, az asztalos.
Tudtam, hogy pár éve Ő is ott hagyta rezeda szagú falucskánkat, és Révfülöpre költözött.
Hogy miért is éppen révfülöp?
Mert Révfülöp, az Révfülöp.
Vajon mi lehet Velük?
Vajon még él a mobil száma?
Vajon Ő még él?
Rögtön tárcsáztam is.
És lőn!
A vonal túlsó végén már hallottam is Laci barátom dörmögő, fújtató hangját:
- Tessék, Kleininger.
Aztán pár perc örömködés után meg is adta a vonalas számát, és már hívtam is, hogy egy jót csacsogjunk.
Laci Kőszegen született, tanáremberek egyetlen ivadékaként.
A középiskolát még otthon végezte, abban a suliban, ahol szülei tanítottak.
Az öregeknek épp Révfülöpön volt birtokuk, ahova nyaranta nagy előszeretettel jártak kitöltendő az időt két tanév között.
Eredményei alapján jelentkezett a Közgázra.
Így került fel az nagy büdös Pest országba.
Annak rendje, és módja szerint le is diplomázott, aktakukac szakon.
S mivel abban az évben senki nem akart matekból doktorálni, hát Ő jelentkezett.
A számítása bejött.
Nagyon könnyen lett belőle dr. Kleininger, a matematika tudományok doktora.
Ez a két pici betű később, kórházbajárós koromban sokszor jelentett egy kis előnyt.
Mert amikor sorba kellett volna ülnöm, akkor a Laci bemutatkozott a nővérkének, hogy:
Dr. Kleininger vagyok, és X Y doktort keresem.
Azonnal megnyíltak az ajtók.
Azt ugyanis már senki nem firtatta, hogy milyen dr. is
Egyetemi évei alatt ismerkedett meg feleségével, az Évával.
Éva is Kőszegen született ugyan, de mivel szülei hamar elhúnytak, Őt, és testvéreit az egyik nagynéni vette védő szárnyai alá, minő véletlen, éppen Révfülöpöm.
Így lett Révfülöp számukra az ország egyik legkedvesebb települése.
Békében éltek először Pesten.
Laci dolgozott aktakukacként egy idétlen irodában, Éva meg könyvtárosként az egyik nagyvállalat saját könyvtárában, majd később a Széchenyi-ben.
Laci, meg hogy pénzt is keressen, másodállásban elment egy asztalos bácsihoz túlképzett segéderőnek.
Pár év alatt szépen kitanulta a szakmát, és meg gyűlölte az irodai munkát, és légkört.
A bácsika pedig jóízűen meghalt.
Laci fillérekért kivásárolta az ipart, és a gépeket az örökösöktől, és boldogan megkezdte önálló karrierjét, asztalos mesterként.
Közben született két szép lányuk, Lilla, és Dóri.
Hogy a gyerekeknek jobb levegőjük, és nagyobb játszóterük legyen, és mert anyagilag épp megtehették, hát kiköltöztek Kovácsiba.
Nem sokkal később laci vett egy erdőt is Perkátán, vadásztársasági tagsággal.
Világéletében szeretett az erdőben járkálni, és figyelni a vadak mozgását, viselkedését.
Így lett belőle vadász ember.
Ez a szabad világ már nagyon tetszett Neki is.
Inkább, mint az akta tologatás.
Mivel azonban az Éva nem igen szerette ezeket a kirándulásokat, belépett alapító tagként, az éppen akkor alakuló Révfülöpi Yacht Klubba is.
Így lett belőle alapvetően halászó, vadászó ember.
De hogy ne halljon meg hülyén, le tette a vitorlás vizsgát is, méghozzá a 150 mérföldes tengeri hajózási kategóriát.
Most ugyanolyan papírja van, mint Fa Nándinak.
Aztán következett a másod diploma.
Így, hogy volt saját erdeje, és a napi munkájában is a fákkal dolgozott, úgy gondolta, hogy a legjobb lesz, ha ezeket a dolgokat is elsajátítja magas szinten.
Jelentkezett is Sopronba erdőgazdálkodás szakra, és el is végezte estin.
Gyakorlatilag a szülei által meghatározott jövőjét lecserélte egy sokkal szabadabb, és teljesen rászabott világgal.
Miután kiköltöztem Nagykovácsiba 1989-ben, az első lakás felújításomnál már szükségem volt asztalosra is.
Így ismerkedtünk meg egymással.
Aztán jól összefonódott a sorsunk.
ÉÉN otthon maradtam a gyerekekkel, konkrétan ez már az ikrekre vonatkozik, hiszen ÉÉN a Borival is otthon voltam vagy két évig, de akkor még programozóként kerestem a kenyerem, és éppen a galamboki Mgtsz nyílvántartását vittem gépre, tehát volt munkám.
Az Ikreknél már nem programoztam, mert a szemem már annyira ráment a tönkre, hogy a dokibácsi megkérdezte, hogy:
- Mi a foglalkozása?
Mondom neki:
- Okleveles programozó.
Mire Ő:
- Nem azt kérdeztem hogy mi volt, hanem azt, hogy ezután mi lesz.
Ebbe az időpillanatban viszont Lacit otthagyta az állandó segédje, és napközben amikor a gyerekek oviban voltak, ÉÉN vele dolgoztam.
Később, amikor az Éváról kiderült, hogy mellrákja van, sokszor ÉÉN vittem Őt a Kék golyóba kezelésre, amikor a Laci vidéken dolgozott.
Aztán az Éva az operáció után több évig tünetmentes volt, és gyógyulttá nyílvánították a dokik.
Majd amikor már az ikrek suliba jártak, kiderült, hogy az Anna keze átlagon felül jó.
Eddigre a Laci nagyobbik lánya a Lilla lediplomázott a Képzőművészetin.
Egyszer megkérdeztem Tőle, hogy megnézné-e, hogy érdemes-e az Annát ebbe az irányba terelgetni.
Megnézte, és a köztük lévő több mint 15 év korkülönbség ellenére is örökké tartó barátság szövődött.
2005-ben mint ismeretes, megvettem a Haciendát, és az első munkálatokat még együtt végeztük el a Laciékkal.
Aztán ÉÉN jókedvemben derekasan megvakultam, nem volt jövedelmem, tehát nem tudtam megfizetni a Laci munkáját, és a távolság is tekintélyesnek volt mondható ahhoz, hogy nekem dolgozzon.
Azóta nem is nagyon talcsiztunk.
Amikor eladta Nagykovácsit, azért felhívott.
Elmesélte, hogy Évát kényszernyugdíjazták, és így végre teljesül nagy álmuk, és költöznek Révfülöpre.
Majd megint a csend, ezen a vonalon.
Egészen péntekig, amikor ÉÉN hívtam fejbe Őt.
Azt természetesen tudta, hogy megvakultam, hiszen a folyamatot végig aszisztálta.
Ő szálított engem a kórházba, (még a régi pavilonos rendszerű Honvédba,) kezelésekre, és haza.
Vele jártam már a gyógyulásom alatt a Lukácsba kétnaponta pancsizni.
Úgyhogy nem sokat lacafacázott, és a fejemhez vágta, hogy Ő is majdnem megvakult.
A történetét úgy kezdte, hogy:
- ...
Miután Évát eltemettem,
...
...
...
- Mi vaaan???
Mi a szart csináltál???
Ekkor tudtam meg,hogy az Éván kiújult a rák, de már áttétesen, és egy év leforgása alatt el is ment.
Teljes döbbenet.
Szóhoz sem jutottam.
De Ő szemrebbenés nélkül folytatta,:
-Szóval a temetésről hazafelé vezetés közben éreztem, hogy nem látok túl jól.
...
Elment orvoshoz, aki mondta is, hogy szürkehályog.
Tapolca.
Műtét.
Javulás, majd romlás.
Veszprém.
A jobb szemén egy gyulladás miatt tönkre ment a szemlencse.
Csere.
Javulás, majd romlás.
Budapest.
A bal szemén retina leválás.
Műtét.
Mostanában kezd a szemgolyójábol felszívódni a gáz, amivel a helyére feszítették a retináját.
Miután ezt így röviden végig hallgattam, mondtam, hogy akkor most rajtam a meglepetések sora.
És nemes egyszerűséggel által kűttem Néki a két kórházas mesikémet.
És persze a lékhorgászatról szólót is.
Még váltottunk pár keresetlen szót, majd azzal búcsúztunk, hogy milyen kár, hogy most Ő sem tud vezetni, mert így nem tud átjönni egy ittalvásos, berúgásos, zabálásos, sokat dumálós hétvégére.
Aztán folytatódott tovább szürke, silány életem.
Mindaddig, amíg szombaton délelőtt 10 óra magasságában meg nem szólalt a csengő.
Gondoltam, a Gyuszi az.
Ő majd bejön, hiszen ismeri a járást.
De csak nem jön.
Ekkor mondok magamnak, hogy le vagy Te szarva, ÉÉN idegent ugyan be nem engedek!
Na erre a telóm is megszólal.
Felveszem.
- Tessék, horváth.
Válasz:
- Szia. Laci vagyok, és itt állunk a ház előtt. Beengedsz?
Micsidííí?
Naná!
El is árultam Neki, hogy csak jöjjenek, mert az ajtó nyitva.
Be is érkezett a kis társaság.
Elöl Laci barátom nyomult, mögötte a jelenlegi kedvese, Edit, Őt követte Lilla, és a sort zárta Ricsi, a férjuram.
Laci első kérdése, az átalakítás miatti meglepődése után, az volt, hogy itt maradhatnak-e hétvégére.
Persze, hogy maradhattok.
Aztán, miután lepakoltak, leültünk a nappaliban dumcsizni.
Lilláék pár szó után szabadkozni kezdtek, hogy Ők még mennének Kaposvárra, a Dórihoz, megünnepelni a nevenapját, kissé ugyan megkésve, de törve nem.
OK.
Menjetek csak, Isten hírivel, a többit majd telón megbeszéljük.
Miután az ifjúság balra el, Edit asszony felteszi a költői kérdést, miszerint: mit fogunk enni?
Hát két választás volt, az egyik a Pizza, vagy a Girosz, a második meg az hogy felveszed a nyúlcipőt, és elszaladsz bevásárolsz valami tápláléknak valót.
Ez utóbbi jó is volt, mert a Laci elmondta, hogy már több hónapja ott figyel a fagyasztóládájában egy döglött nyuszi, arra várva, hogy ismét vadasan élhessen.
Csak most már a tányéron.
Sőt, ez a dög most fel is ajánlotta a cipőjét, a beszerzéshez.
Nosza megörültem a hírnek, és megbeszéltük, hogy mit, hol kap meg.
Közben Laci elővadászta a csomagokból a házi törkölyét, és a házi boros demizsonját is.
Koccoltunk, majd mindketten elmentek vásárolni, mondván, a laci tudja, hogy a bolt ott van a Bolond Várban, a kocsma mellett.
Rendben, csak igyekezzetek, mert meg is kell csinálni azt a paprikás krumplit, ami a mai ebéd tárgya.
Úgy is lett.
11-re már itthon voltak, és Edit asszony elkészítette az étket, természetesen kint a kertben, a bográcsban.
Ezt a bográcsosdit Ők már otthon elhatározták, a halászlés sztori olvasgatása alatt.
A tüzet a laci szította.
fél háromkor már ebédeltünk, majd kis böfike után mentünk egy kis kajakómára.
Ébredés után kiültünk a nappaliba, és előkerültek a butykosok is.
Ők is odaültek az asztalhoz.
Megkezdődött a végeláthatatlan beszélgetés.
Elsőre kifaggattam Lacit, hogy mi is történt az Évával.
Amíg elmesélte a horrort, addig Editke bepácolta a nyuszit.
Kicsit szabadkozott, hogy vadaspác anyagot nem kapott.
Erre Laci flegmatikusan közölte, hogy:
- Bebaszna, ha a Zolinak nem lenne itthon!
Volt.
Még azt is pontosan elmondtam Neki, hogy hol találja.
Ezen elcsodálkozva, már jött is a második felvonás, amikor el kellett mesélnem, hogy van ám élet, a megvakulás után is.
Edit meg is jegyezte, hogy tegnap még nem is értette, hogy ha egyszer vak vagyok, akkor hogyan írok novellákat, és hogyan levelezek.
Megmutattam ezt is.
Később, amikor a tepsifüles már beköltözött a spájzba fűszereződni, természetesen mindent ki kellett teregetnem a lábatlanság előnyeiről, és örömeiről is.
Közben folyamatosan jöttek belőlünk a régi történetek.
Ezek felidézése nekünk pozitív töltést adott, Edit meg jókat kacarászott rajtuk.
Laci meg is jegyezte, hogy:
- Neked is legyen már egy pozitív töltésed!
Pozitívan töltögesd mindig tele a poharakat.
Így is lett.
Estére Edittől kaptunk egy kis melegszendvicset, de a Laci még elfogyasztotta a maradék paprikás kolompárt is.
Ezen egy kicsit sem lepődtem meg, hiszen ÉÉN tudtam, hogy egy 197 cm magas, 150 kilós emberhegyről, egy igazi, tüske haju, hosszú szakállú, szemüveges hegyi trollról beszélünk.
Az viszont már derekasan meglepett, amikor Edit felvilágosított, hogy a hír már csak a felében igaz, hiszen Éva halála óta Laci egészen elfogyólagos lett, és már csak 90 kiló körül mozog.
Azért az már döfi!
60 kg, mindösszesen 1 év alatt.
Mondjuk volt elég gondja, hogy tudjon kellően stresszelni.
Később el kellett mesélni az egész építkezést is.
Mondtam is nekik, hogy nézzétek meg a kazánházat is, mert az volt az átmeneti szállásom.
Erre az volt a válasz, hogy vaksötétben Ők bizony nem mennének át oda.
Milyen vaksötétben?
Hát mindjárt kivilágosodik, és majd akkor kimegyünk.
Szóval hajnali 4 óra volt.
Derekasan megcsappant az asztalon lévő alkohol mennyisége is, amivel egyenes arányban növekedett a bennünk lévő maligán, és hatványozottan nőtt a nyomás a fejünkben.
El is dőltünk pihizni picikét.
Mikor 8 körül felriadtam, Edit már ténykedett a konyhában.
Neki is lediktáltam a kedvenc kávém receptjét, de most Wodka helyett a sokkal jobban belevaló tojáslikőr került bele.
Miután elfogyasztottuk a jeges kávécskát, edit reggelit is adott nekem.
Egyszerű kis tőkehalmájas kenyeret ettünk, pár csöppöcske citromlével fűszerezve, néhány szál újhangya kíséretében.
Közben sokat dumáltunk, de érdemi infót róla nem sikerült kiszednem belőle.
Gondoltam, nem is eröltetem tovább a dolgot, majd ha tényleg hosszú távon együtt maradnak, akkor majd úgyis megtudom, ami rám tartozik.
Aztán fürdés, öltözés, és kezdődhet a másnap.
Ezt megakadályozandó, mindjárt egy kis törköly-gyömbor kombóval indítottunk.
A bor minőségéről szólva, kétharmad bor, és egy harmad gyömbér bambi arányban már emberi fogyasztásra is alkalmas volt.
Szerencsére a törköly hibátlan volt.
megtudtam, hogy ezek már saját termések.
Edit elmesélte, hogy a telek, amit Laciék vettek, a Kővágóörs felé vezető út mellett található, már majdnem a fennsíkon.
Egy 600 négyszögöles szőlős.
Az úttol a házig tartó kis előkert, kb. 20-szor 20 méter, tele van gyümölcs fákkal.
Utána jön a kulipintyó.
Előtte van egy nagy terasz.
Jobb oldalon terpeszkedik a két autós garázs, amibe a Laci autója még egy percet sem töltött el.
Ide került be a kis asztalos műhelye.
Tele gépekkel, szalagfűrész, abrichter, marógép, és még egy faeszterga is.
ÉÉN már jól ismerem a laci gépparkját, és tudtam, hogy a polcok tele vannak a kisgépekkel, fúrók, szalagcsiszolók, sarokcsiszolók, dekopírok,tárcsafűrészek, stb,stb,stb.
A falakon lógnak a kéziszerszámok, a párhuzam szorítók, csavarhúzók, vésők, kalapácsok, és még vagy 1000 féle csuda.
Mellette lehet belépni a másik szentélybe, a présházba.
Itt megtalálható minden segédeszköz, a bor, és a törköly elkészítéséhez.
Beépített érlelőkád, prés, daráló, félmetszésűek, dézsák, demizsonok, fokmérő, és még sok fontos borkészítő eszköz.
Itt lett elhelyezve a pálinka főző kézikészülék is.
Ez 4 lépcsőfokkal van lejjebb a terasznál.
Az ablakában van egy surrantó, hogy aszőlőt ne kelljen becipelni, hanem csak a kocsiról belapátolják, egyenest a daráló torkába.
A bejárati ajtóval szemben van a pince ajtó.
A pinyó is 4 lépcsővel kezdődik.
Egy nem túl hosszú, téglával kirakott boltíves helyiség, szellőzőnyílással.
Jobbra, balra 3-3 egyenként kb. 250 literes hordóval.
A falakon nemes penész, minden hordóhoz 1-1 metszett üveg lopó.
Van egy hidegvizes csap is,és mellette a polcon egy határ homokfúvott egy decis üvegpohár, a kóstolgatáshoz.
A présház, és a garázs is félig szuterén.
Erre a 100 négyzetméteres alapra épült a lakóház.
A ház előtt is van egy nagy terasz, ami oszlopokra támaszkodik.
Ide a nappaliból lehet kimenni, és tökéletes kilátást nyújt a balatonra.
Kicsit sajnálom, hogy ebben a látványban már nem lehet részem, de el tudom képzelni, hogy egy késő őszi napon ott ücsörgünk, borozgatunk, és beszélgetünk.
A lakóépület alsó szintjén a nappalin kívül még a mellékhelységek, és a nagy konyha található.
Fürdő, és klotyó az emeleten is van, a három hálószoba mellett.
A házban a teljes összközmű megtalálható, még a csatorna is.
A központi fűtés kazánja is a földszinten található, az önálló kazánházban.
A ház háta mögött terül el a szőlős.
Itt termelik meg a cefrének valót.
Sokáig mélázgattam a hallottakon.
Kicsit meg is keseredett a szám íze, amiért nem valószínű, hogy valaha is eljutok oda.
Na mindegy.
Révületemből a csengő dallama riasztott föl.
Először azt hittem, hogy a Gyuszinak van valami hasfájása, de nem.
Mikor kinyitottam a kisablakot, ott magasodott, szálfa termetével egyenesen maga a narancs ízű meglepetés.
Egy igazi randőr, innen Fonyódról.
"Maga meg kicsoda?
Hogy gyütt be maga?"
Emberünk szerényen bevallotta, hogy Ő biz' azéé gyütt, merthogy nála fel vagyok írva, mint egyedülálló, beteg öregember.
Anyád! Az az öreg!
De a többi sajnos stimmel.
Ő nem tudhatta, hogy épkézláb, életerős vendégeim vannak, így aztán pár mondat után, szó nélkül eltakarította a havat a teraszról, és a járdáról.
Még saját lapátja is volt.
Biztos alapfelszerelése a járőr járgánynak.
Hát még a könnyem is kicsordult meghatottságomban!
Vagy a röhögéstől?
Mindig is tudtam, hogy a randőrök nagy hóhányók. De ennyire?
Mire Laci déli 12-kor feltápászkodott, addigra a nyuszi már haladt a készenlét felé.
Megint jutott feladat a konyhában nekem is.
ÉÉN tekertem a zsemlegombóc alapot.
Kettő körül jóízűen megebédeltünk. 4 óra körül el kezdtek szedelődzködni.
Amíg edit összecsomagolta a cuccaikat, addig Laci felporszívta az egész lakást.
6 óra felé megérkezett az ifjúság.
Velük is váltottam még néhány szót, amit érzékeny búcsú követett.
Majd annak rendje, és módja szerint neki lódultak Révfülöp irányának.
Azért persze nem a tavon keresztül, bááár, ez mégiscsak egy Renault Mégan volt, nem pedig egy Hunner, amiről már tudjuk, hogy igenis bele tud szakadni a Balcsiba.
Akár harci jármű, akár nem.
Vagy akár 17 milla, akár nem.
Azért az utolsó mondat az volt, Hogy ennek még folytatása lesz!
***
És egy kis tudomány:
Révfülöp nagyközség Veszprém megyében, a Tapolcai kistérségben.
Fekvése
Cholnoky Jenő jeles földrajztudós egykori véleménye szerint "...a révfülöpi Fülöp-hegyről nyílik a világ egyik legszebb tája. Vannak magasabb hegyek, nagyobb vizek, de ahol a vulkáni kúpok csodás sokasága találkozik a széles víztükörrel, hát ilyet alig találunk a világon."[forrás?]
Megközelíthetősége [szerkesztés]
Autóval a 71-es főúton.
Vonattal elérhető a Székesfehérvár-Balatonfüred-Tapolca-vasútvonalon.
Hajóval Balatonboglárról.
Története
Révfülöp ősi révhely, melynek első írásos említése 1211-ből származik. A Balaton déli partja itt van a legközelebb a tó nyugati felén. A virágzó középkori települést a törökök 1548körül elpusztították, s Révfülöp ezt követően lakatlan területté vált, majd Kővágóörsszőlőhegyeként gyéren lakott puszta lett. A révközlekedés 1752-ben indult újra, s 1779-ben révházról is tudósít a korabeli forrás. A villa- és üdülőtulajdonosok 1899-ben megalakították a Révfülöpi Fürdő- és Partszépítő Egyesületet, amelynek településfejlesztő tevékenysége révén kedvelt üdülőhellyé vált.
1943-ban vált önálló településsé Révfülöp. Ettől kezdve egy máig ívelő, dinamikus fejlődés jellemzi.
Címer leírása
Révfülöp nagyközség Veszprém megyében a Balaton északi partjának híres üdülőterülete.
Címere álló csücsköstalpú pajzs arany mezejének kék udvarán aranygombos kék ruhát és fekete kalapot viselő, fekete bajszú révész vörös bárka tatján növekvően állva vörös lapáttal jobbra evez. A bárka közepéből óriási vörös szőlővessző hajt ki, melyet középütt két zöld levél díszít; jobbra kettő, balra pedig egy hatalmas szőlőfürt terem rajta.
A címer a település nevét idézi. Kikötőrévét később keletkezett oklevelek szerint a 11-12. századtól használták, bár első említése 1330-ból származik. A rév az 1548-as török pusztításig üzemelt, majd török uralom után 1752-ben újraindították a rendesi Bárány család tagjai. Egy 1796-ban bekövetkezett baleset után az addig használt kötött hajók helyett dereglyéket alkalmaztak, majd 1912-ben megépült modern kikötője.
A szőlőművelés kezdetektől jellemző foglalkozási ág. A régészeti emlékek tanúsága szerint szőlőt művelő rómaiak laktak a környéken, s az első középkori említése pedig arról tanúskodik, hogy az itt élő nyolc családból hét a tihanyi apátság szőlőművese volt (1211). Szőlőkultúráját a 19. század végén filoxéra tette tönkre, de területén ma is sokan gondoznak kisebb nagyobb szőlőskerteket. A keresztény szemléletben Krisztus egyik szimbóluma a burjánzó, bőven termő szőlővessző, s a vörös bor reá utaló áldozati ital. Révfülöp templomát, melynek romjai máig fennmaradtak, a 13. században (valószínűleg atatárok által elpusztított korábbi helyébe) építették. Újonnan épült templomának patrónusa munkás Szent Józsefet tiszteli, melynek búcsúját május 1-jén ma is tartják.
Az arany mező a bőség, gazdagság, hírnév megjelenítője a heraldikában és Révfülöp esetében ez sokszorosan helytálló. Már a természet sem fukarkodott, amikor a pompás tájat, festői panorámát megalkotta. De megélhetésre lelt itt az őskor embere csakúgy, mint a római kolonusok, nem kerülték el a népvándorlások hullámai sem, a tihanyi apátságnak pedig praediuma működött itt. Bár a török időkben elnéptelenedett, azt követően negyedszáz birtokos versengett földjéért. A filoxéra pusztítását is kiheverte, de úgy, hogy közben híres üdülőterületté vált. A múlt század végén fedezték fel remek üdülési, pihenési lehetőséget biztosító adottságait a középosztálybeliek, s hamarosan villák, nyaralók sora épült fel, a közterületek szépítésére külön egyesület alakult. A hagyományteremtés, hagyományápolás szívügye minden helybélinek és nyaralótulajdonosnak. Tanúsítja ezt jeles helytörténeti gyűjteménye, galériája, újsága, folyóirata, alkalmi kiadványai, rendezvényei (Villa Filip napok, Révfülöpi téli esték, Balaton átúszás stb.), hősi halottainak tisztelete, az ide látogató, üdülő neves személyiségek megbecsülése is.
A címer kékje nyilvánvalóan a Balatont idézi, de nyugalom, békesség, vidámság színe is. Kifejezi, hogy lehettek viharok a történelemben akár a tó vizén, de ezek elültével tovább folyt az élet a maga megszokott rendjében. A kék fémjelzi az üdülőhely jelleget, a vízi élet gazdagságát, fürdőzés, strandolás, vitorlázás lehetőségeit, paradicsomi állapotát a horgászatnak és a vízi sportoknak, s mindannak, ami széppé, színessé és élvezetessé teheti az életet.
Nevezetességei
* Honismereti Gyűjtemény - Itt található többek között Pöltenberg Ernő búcsúlevele.
* Evangélikus templom
* Békakirály ivókút - Raffay Béla munkája (1993) - márvány és bronz alkotás.
* Fülöp hegyi millenniumi kilátó
* "Szigeti" romtemplom
* "Ecséri" romtemplom
* Hajóállomás épülete
* Hajóállomás mólója
