Riadt sorok
Talán efélét még sosem kértem,
most azonban töredelmesen megteszem,
mert másként nem tudok megfelelni e különös cselekvésnek,
bizonyosan hiszem, hogy megérted...
Mostanában megfagyasztanak a fáradt fellegek,
páncélos ködöt terjesztenek a dermedt esőcseppek,
bár jól tudom, nem a lélek fáradt meg,
a testben vivráló rezgő erő esett verembe...
Nem tudom, végét ennek hol lelem,
most azt mégis elmondhatom:
cselekedetek, öszpontosított világos tettek
homályba, következetlen töredékbe meredtek.
Gondolatok lettek lobbanékonyak, szertelenek,
elfelejtette a szinkront szív, emlékezet,
ilyen formán pedig közvetíteni tisztán nem lehet,
s ha elme nem vigyáz, csatornából veszélyforrás keletkezhet...
Ezt pedig minden módon elkerülnöm szükséges,
hisz rombolás helyett építeni üdvözletes,
ezért kell most merengni a messziségre,
óvatos léptekkel, meggondoltan körülnéznem.
Ezért kérem várakozásod,
míg a fellegeket a nap melegén felszárítom,
az ég visszhangja végre tisztán zenghessen,
a létrehozott hangsor harmóniában énekeljen.
A dalok szava nem hallgat el körülöttem,
sem a hit, és vállalás bennem,
éppen csak alkalmatlanná váltam e percben,
feléd ezernyi mondatomat csillogó tisztasággal küldjem.
Neked pedig küldeni szándékozom csak igazat,
lélekből fakadó őszinte szavakat,
nem tébolyodott, szétfoszlott disszonáns hangokat,
sem azt, mely mögött a befogadás léte maradéktalanul nem állhat.
Egy vagy két nap lehet,
míg e helyzet végbemegy,
sehogy sem lehet sejtenem,
azért várd meg e cselekedetet...
Addig is, kívánni égi jót még képes vagyok,
akkoris, mikor mást nem adhatok,
univerzum bölcsességét akkordból sugárzó szeretetben,
örömet s gyümölcsöző békességet üdvösségben!
2015. szeptember 20.
