Róma hitvallói
Tudjátok meg mi történt valaha régen,
Mikor Róma élte aranykorát,
Hódítva, uralkodva megannyi népen
Rettegve féltette Birodalmát.
Császári kor volt, hatalmas Imperium,
Légiók sokasága vigyázta,
Északon germánok, délen Mare Nostrum,
S kiáltá: Divide et impera!
Vala bizony jó pár zsarnok Imperator,
Vélt magaslaton torzult elméjük,
Majd haláluk óráján megesett olykor,
Hogy elveszett képzelt istenségük.
Korinthoszi oszlopok, kupolák alatt
Történetek szólnak tiszta hitről,
Hiába is viseltek ellene hadat,
Megújult az kiontott vérétől.
Mert Keletről jött a Feltámadott híre,
Kit e világra az Igaz küldött,
Önmagát áldozta keresztre feszítve,
Mely rendelve volt mindenek előtt.
Nevében dalolva hitüket vallották
Kik a Lélek által követték Őt,
Áldó énektől zengtek a katakombák
Felmagasztalva az Üdvözítőt.
Eközben eszeveszett hatalmi harc dúlt,
És mindenfelé félelem tombolt,
Amely állatias rettegéssé fajult,
Az ember már szépre nem is gondolt.
Volt, ki kardjába dőlt reménytelenségben,
Sóváran vágyott halála után,
Mások gyilkoltak vér szagától részegen,
Amíg Róma örjöngött lángolván.
Te őrült császár, te anyagyilkos Nero!
Ítéleted magadon viseled!
Kezed ártatlanok életét kioltó,
Mit mással tettél, az lett végzeted.
Akik Krisztusért vállaltak mártírhalált,
Vérükben úszott a Colosseum,
Ajkukról jajkiáltás helyett ének szállt,
Borzadva állt a Forum Romanum.
Gyantával locsolt lángoló kereszteken
Hitvallók testét tűz emészté fel,
Megmosták arcukat a Bárány vérében,
Imádkoztak széttárt kezeikkel.
Emlékszem, hogy elragadtatásba estem,
Mintha ott lettem volna magam is,
Égi jelenés, az Úr került elébem,
S így szóltam: Domine, quo vadis?
Mondá: Megyek ismét meghalni helyetted.
Válaszom: Ne tedd! Az már megtörtént.
Elég volt egyszer ismerni szenvedésed,
Amikor Magad áldoztad, önként.
Így esett minden, évszázadok során,
Hogy mártírok hitvalló tömege
Cristianus szívével, kínhalállal halván
Átadta magát mennyei létre.
Caesar hű hívei, nép és a Senatus
Bemutattak tömjén áldozatot.
Szerencsétlen öreg Diocletianus,
Hiába csináltatsz horoszkópot!
Fiáról titkon tudván magához vette,
De az nem ismert benne atyjára,
Ó mily fájdalom, gyermekük holttestére
Ájultan borult rá édesanyja.
A Mamertinuson volt akkor a börtön,
Mártírakták örzik emlékeit,
Ma a világ temploma áll azon földön,
Égi béke fényével világít.
Lám, keresztény mártírhalál nem hasztalan,
Megöntözött termése áldásos,
Éld csak tovább gazdag életed nyugodtan,
Róma, te angyali Örök Város.
2012. június 16.
