SZEMEK
Avagy egy szerelem története
Tavasz volt. Olyan tavasz mintahogy egy tavasznak lennie kell. Kéklett a májusi égbolt, szikrázott a fény, sjátszott az egyre erősödő lombok között. A fű illata bejárta a kis park minden szegletét. A bokrok kínálták búvóhelyüket a vidám madaraknak.
A belső padon egy pár üldögélt, láthatóan jó kedvűen beszélgettek. Észre sem lehetett venni, hogy a lány, aki éppen nagyot nevetett vak volt. Ezért útálta a világot, kivéve, ha a barátjával lehetet. Egyre többet beszélgettek arról, hogyha megműtik a lányt, hisz ekkor már létezett a szem transzplantáció, akkor feleségül veszi a fiú, s a lány boldogan mondott igent a kérdésre.
Várták azt a napot, hogy megkapják az értesítést mikor lesz olyan donor, aki a lánynak megfelel. Végre eljött a nagy nap, s a lány bevonult a kórházba. A műtét sikerült, s amikor kinyitotta a szemeit a barátját látta maga előtt. A fiú vak volt. megkérdezte, hogy mostmár lát, feleségül megy-e hozzá!? A lány elutasította. A fiú szomorúan felált és elbúcsúzott a lánytól. Néhány napra rá a lány kapott egy búcsúlevelet, amiben a fiú megköszönte mind azt, amit a lánytól eddig kapott és eltávozott. Utóiratként egyetlen egy mondat szerepelt a levél alján: „kérlek! Nagyon kérlek, vigyázz a szemeimre!"
