Skandallum!
Már megint sikerült felkavarnom a Láp nyugodt falusi tespedését, még a szezon előtt.
Tegnap kora délután, mondjuk úgy 2 óra felé egyszercsak megjelent a haciendán Anna leányom.
Nagyon megörültünk neki, merthogy nem számítottunk rá.
Mindjárt meg is ebédeltettük, a még éppen meleg ebédünkkel.
Annyira megörültünk neki, hogy csak a teljes béke kedvért, Ágival azonnali hatállyal le is feküdtünk, egy kis kajakómára.
Anna ugyanis megvétózhatatlan ingert érzett, hogy rögvest lemenjen a pocsolyához, benedvesíteni az újdonat új fürdöruciát.
Mármint azt az összesen féltenyérnyi, 3 db rongyot, amit felfűztek két méter spagira.
Úgy is lett.
Mi aludtunk, Ő meg pancsizott.
Csinált magáról képeket is a vízben, amit polgár pukkasztásként feltett az Arckönyvre.
Aztán vissza jött, mi meg felébredtünk.
Áginak sürgős, és visszatarthatatlan bevásárolhatnékja támadt.
Át is robogott a Marcali Tecsóba.
ÉÉN meg mondok a pici lányocskámnak, hogy ugyan toljon már ki a fakocsmába.
Igaz, hogy a széll mérhetetlen tempóban fújt, de mi dacolva az elemekkel hősiesen haladtunk a fakocsma felé.
Már csak pár méter volt hátra, de még teljes fedésben voltunk, vagyis a kocsma közönség számára még láthatatlanok, amikor eszembe ötlött a remek gondolat.
A gyönyörű vakszemüvegem, ami egy 100 éves örökség a nagyapámtól, egy tök fekete üvegű, fekete keretű teljesen kör alakú Lennon szemüveg, már a fejemen díszelgett.
Egy hirtelen mozdulattal megálljt parancsoltam Annának, és kiugrottam az Illés szekeréből.
A gyermeket meg beleültettem ellensúlyként.
Aztán jött egy kis birkózás árán egy, pontértékű mögé kerülés.
Már csak a fehér botomat kellett a nyakamban lógó teló helyére felakasztani, és már indultunk is az eredeti uticél felé.
Két kézzel kapaszkodtam a szekér szarvába,és az összes lábammal totyogtam a szekér után.
A hatás döbbenetes volt.
Sajnos az arcokat nem láthattam, de azért megpróbálom leírni a pillanatot.
Már messziről lehetett hallani annak a 10-15 embernek a vidám zaját, akik jelen voltak.
Aztán amikor kibukkantunk a takarásból, hirtelen minden megfagyott.
Néma csönd.
Még a levegő sem mozdult.
A beszélgetések abba maradtak, a ki nem mondott szóvégek ott lebegtek a tátott szájakban, a csatorna azonnal jéggé dermedt, a fákról eltüntek a levelek, és helyüket egy novemberi ónos eső utáni legalább két centis jég réteg foglalta el, a madarak reptükben váltak sóbálvánnyá, és abban a pillanatban le is zuhantak, és porrá törtek.
A nap sugarai mint földre esett jégcsapok pattantak darabokra.
Még a színek is eltűntek, minden fekete-fehér lett.
A sörök a fagyástól kidagadtak a korsókból, egyedül a házi törköly bírta a fagyot, mert annak legalább meg volt az alkohol tartalma.
Ebbena mozdulatlanságban a gyermek ragyogóan oda navigált a kiszolgáló pulthoz, ÉÉN meg kikértem két kori söröcskét.
A meglepetésből először a Balla Gyuri, a tulaj ocsúdott föl, és azonnal a nevemen is szólított:
- Te Barom!
Aztán amikor ÉÉN már neki tudtam támaszkodni a pultnak, akkor a kölök is kiugrott a kocsiból, és mindenki elfoglalta az Őt megillető helyet.
Lassan az emberek is felfogták, hogy derekasan meg lettek szívatva, és elkezdtek először csak mosolyogni, majd egyre hangosabban hahotázni.
A csatornában ismét el kezdett folyni a wasser, a fák is újra kizöldültek, a madárkák, mint megannyi főnix, feltámadtak haló poraikból, és messze szálltak.
Sőt még a napocska sugarai is újra összeálltak, mint a gumis fehér botom.
A színek is vissza tértek eredeti fényükbe.
A sörök idétlen habzásba kezdtek.
Csak a pálesz tűrte egykedvűen a változásokat.
Aztán megbeszéltük a történteket.
Tehát engem ugye mindenki ismert, és tudták a nyomoromat is.
De amikor meglátták, hogy az egylábú, vaksi Apuka tolja az eddig a percig teljesen egészségesnek hitt 19 éves leánykáját, mindenki arra gondolt, hogy a famíliát újabb katasztrófa súlytotta.
ÉÉN körülbelül így is terveztem el a dolgot.
Most megint lesz miről beszélniük, legalább néhány hónapra.
A kézzel fogható eredmény pedig az volt, hogy a Főnök vendégei lettünk.
Szerintem megérte.
Ja, és megint tettem egy lépést előre a népszerűségi listán.
És egy riposzt:
A fa kocsmához fapofa,
Jót mulatott Matula!
Vele a sok cimbora,
Röhögött mint fakutya.
