Sorok a sóbányából
Ezer féle hang, íz, illat,
egészen megható, átjárja szívünket,
édes akusztika csendíti lelkünket,
éljen a hang, a zene!
Sok termen ádhaladtunk,
minden hely más zengést mutat,
a levegő finomsággal táplál minket,
só milliónyi íze kering minden fele.
Dallamok szállnak, mint az éterben,
egy apró hang villám gyorsan szétterjed,
a mozdulatlan is futva szalad,
élőlény légvétel nélkül nem marad!
Minden zeg-zug, mint a mennyország,
léptek boldogan kopognak a talajon,
örömmel szállnak az ének, hangszerek, nevető hangok,
megállni készül az idő.
Az idő vas foga csak utánnad vicsorog,
oda végül be nem merészkedhet,
csak puffoghat magába hegykén,
mikor felérsz, már koravén.
Neked pedig oly pillanatnyi,
könnyed gyors röppenés,
míg kétszer 100 lépcsőn leérsz,
gyalogolni termeken, uttalan utakon.
S ha eljön a pillanat,
s kivezető lépcső lesz az utad,
talán csak visszavágyódsz, ezt érzed,
de felérve sem leszel híján erődnek.
Ha egyszer bárhogyis értél le oda,
többé nem feleded azt soha,
emlékedben őrzöd mélyen,
s ha csak szíved mélyén is, de újra megkeresed.
2013. December 3.