Sötét éveim.
Mögöttem hosszú katonás rendben
Sorakoznak sötét éveim,
S a holnapok fényszárnyú madara
Megpihenni vállaimra ül.
Hány év jön még s áll mögém a sorba
Fáradtan és komor-sötéten?...
Míg májusok integetnek felém
S hívogatnak tavaszi rétek.
Év, év után jő s egyre nő a sor;
Hosszabb lesz mindig egy-egy nappal
S az éj sötét függönye mögül rám
Vörös fényt hint minden virradat.
Egyre jönnek s mennek az évek;
Távolodnak tűnt fényű napok...
A kert bokra tört ággal int felém
S köszönt a hollószárnyú este,
Tudom hány sötét év áll mögöttem...
Hogy mennyi jön még?... Jó hogy titok.
Az évekkel mindig jönnek újabb
Sötétbe zárt virágos nyarak.
Az évek sötét útjait járom;
Bennem töretlen akarat él,
Mint talizmán s bűvös varázserő;
A cél felé mindig ez vezet.
Sötét napon lesznek sötét évek;
Fény koronáz minden ünnepet,
A fény, amely annak is felragyog,
Aki nem lát, csak sötét eget.
Sötét éveim útjain mindent
Az éj hűvös bársonya takar,
De mikor fényt hoz a reggel,
Bár nem látom, mégis köszöntöm.
