Summa summarum
Próbál az élet-játék, maradok erős,
Istenben rendületlen botcsinálta hős,
És fordult világunkban merek pofázni,
Nem engedem magam többé felpofozni.
Nem vagyok próféta, de kaptam a sorsát,
Felszívtam az élet köhögtető borsát,
Viszem keresztem, mint pehelykönnyű álmot,
Örömkönnyel öntözöm a nyíló virágot.
Bűnöm a tiszta, ragaszkodó szerelem,
Mint koncepciós pernek vádját, viselem,
Volt már életemben egy hamis menyasszony,
Reá nem gondolok, mert legyűr az iszony.
Halálos vétek volt szólnom: Hajrá magyar!
Gerinctelen módon pálcát törtek hamar,
Nemtelen fenyegetés volt az ítélet,
Mégsem lett részemmé feledtető végzet.
Nem az a vak, kinek szeme világtalan,
Hanem kinek lelke sötét s haszontalan,
Mint elsikkasztott vagyon, olyan a szíve,
Tűzben égett porrá eltékozolt kincse.
Ez eddigi életem, játék a sorsom,
Mint gyermek a dicséretet, büszkén hordom,
Mindent összegezvén, okom nincs panaszra,
Éltet a remény, hogy nem élek hiába.
2013. május 6