Svájci életképek
Hát ezt azért csak ki kell beszélni magamból.
Hehehe!
Tegnap este, azaz július 30. napján, felhívtam Ági babát.
Dumcsiztunk is legalább másfél órát, de ez csak a körítés.
A dátum azért fontos, mert Schwitzerlandban az Augusztus 1. Nemzeti ünnep, és ilyenkor ott is teljesen megáll az élet.
A von Zedtwitz Család ezt a napot használja föl, hogy a nagy család össze csődüljön.
Ez esetben az okok száma egyel több Náluk, hiszen ez a családi lakás avató napja is.
Természetesen, Ágnes asszony már jó előre, még a hét első felében megkérdezte, hogy mit tehet az ügy érdekében?
A kérdőjel azért fontos, hiszen ez az ünnep az egész országnak munkaszüneti nap, ami Rá is vonatkozik.
Clemens meg is kérte, hogy a költözés alatt, nagyon ízlett mindenkinek a gulyásleves, ezért rittyente-e nekik egy lavórral az Ági?
Mivel a múltkor még csak 1 kisebb fazeka volt a famíliának, ezért az egy kicsit lé nélküli, sűrű masszává vált, de így is kétpofára zabálták, viszont Ági most még kedden átadott egy listát, hogy az Ikeából ezeket az edényeket, és konyhai eszközöket kéri beszerezni, mert ezek nélkül nem tud tizenegynehány emberre főzni.
Oké jo, mondta Clemens, és ezzel el is felejtkezett róla.
Na most Ági számonkérte a cuccost, és Clemens bevalotta,hogy ez bizony ki maradt az életéből.
Mivel az Asszony ezek hiányában nem is tudta volna elkészíteni se a leveskét, se pedig az almás pitét, ami Mirijam kérése volt.
A felírtak között volt ugyanis egy gyúródeszka, és egy sodrófa is.
Hát összedugták a fejüket, és tanakodni kezdtek, hogy mit is tehetnek.
Clemens már megivott egy pohárka vörös bort,Mirijam meg a gyerekekkel kellett, hogy otthon maradjon.
Gyorsan fel is ajánlották Áginak a vezetés gyönyörét, amit a Mama alaposan el is hárított, mondván, hogy Ő még soha nem hajtott pedál nélküli, azaz automata váltós járgányt.
Hát akkor mi legyen?
Épp tovább törpöltek, amikor a kis Cosima, aki csendben végig hallgatta ezt a diskurzust, halkan kiosont a nappaliból, és elindult fölfele, a szobájába.
Nem is baj, legalább nem kotnyeleskedik, mondták a szülők.
Azonban, Cosima 1 perccel később megjelent, és megrángatta az Ági kezét, hogy kicsit figyeljen Rá is.
Amikor Ági lenézett rá, kishíján könnybe lábadt a szeme, mert az addig mindíg csak hisztisnek megismert kiccsaj a kezében hozta az Ő kis baba gyúródeszkáját, és a hozzávaló legalább 25 centis sodrófáját.
Egyszerre az eddigi egész múltja meg lett bocsátva!
Az egész család felnevetetta frappáns megoldáson.
Pár perc önfeledt kacagás után kezdődött csak a móka, amikor Ági az asztalra terítette a kislány szilikon gyúrólapját, és megállapította, hogy az pont akkora, hogy egy tepsi méretű tészta kinyújtására épp alkalmas, és tulajdonképpen még a sodrófa is valamelyest mégiscsak segítség lesz, az elkészítésnél.
Ezen már mindenki hangosan röhögött.
Clemens azonnal ecsetelte is, amikor majd holnap megmutatják a családnak, hogy a családi étterem egyszemélyű chefje, és kuktája ezekkel a gyerekjátékokkal állította elő ezt a fínomságot.
Ez újabb derültséget váltott ki a csapatból.
Amikor aztán Mirijam is eltűnt az emeleti lépcső fordulójában, majd postafordultával megjelent, a kis Carl, Kerti pancsolójával, ami ugyan kicsit laposabb volt, mint egy jófajta fazék, és egy kicsit talán terebélyesebb is, mondván, hogy itt a levesnek való, akkor már vinnyogtak, és fetrengtek avihogástól!
Sírni azonban csak akkor kezdtek el igazán, amikor Ági némán felállt, kivitte a lavórt a konyhába, és rápróbálta a tűzhelyre.
Kis próbálgatás után meg is szólalt, hogy:
- ez éppen megfelelő lesz.
Erre már Mirijam is poharakért szaladt, és kortyoltak egy kicsit a jó féle vörösből.
Közben kitalálták, hogy ebben a mókában mindenki részt akar venni, még a kis Cosima is.
Úgy is lett.
A Főszakáccsá avanzsált Ágnes leosztotta a munkafázisokat.
- Mirijam, Te készítsd elő a zöldségeket, Clemens, Te aprítsd fel a húst, én pedig Cosival elmosogatom az edényt.
ÉÉÉS lőőőn!
Bár Clemensnek néha segíteni kellett, hogy a kés melyik oldalát is kell a vágásra használni, meg hogy mekkora az a 2-ször2 centi, de legalább Ő is igen boldog volt, hogy életében először, alig 42 évesen, részt vehet a konyhai előkészületekben.
Pár perc múlva már vidáman rotyogott az echte Ungarische Gulaschsuppe, a lavórban...
Este nyolc körül még Ági gyorsan legyúrta a pite tésztát, persze Cosival, aki nem akart még lefeküdni.
Így Ő is kapott kis tészta alapot, és gyúrta, gyúrta, mint a mi kis Danink.
Tudod, az a kis világ, és olimpia bajnok úszónk.
Aztán az egész gyurmát betették dideregni a hűtőbe.
Szerencsére, a leveskébe még nem szaggatta bele a zsíros noksit, mert csak éjszakára, amikorra már kihűlt eléggé a leveske, derült ki, hogy azért nincs minden rendben azzal a lavórral, hiszen méretei miatt például a hűtőbe nem fér be.
No de sebaj!
Az ottani időjárás legalább 7-8 fokkal hűvösebb az itthoninál, így a kaja nem romlik meg a tálalásig,és csak a felmelegítéskor kerül majd bele a noksi.
Eljött az ideje, hogy mindenki nyugovóra térjen.
Ma reggel aztán folytatódott tovább a családi komédia.
Elkezdődött a sütés.
Mirjam itt találta megjegyezni, hogy ha Clemens szombaton nem érzi elsődleges feladatának a konyhai eszközök azonnali beszerzését, akkor az előbb-utóbb a családba kerülő sodrófát az Ő hátán fogja felavatni.
Hát a tészta kinyújtása természetesen Ági Baba feladata volt, de legalább az egész csacsika család ott tolongott a konyha ajtóban, hiszen senki nem akart lemaradni a látványról, ahogy a Mama azzal a 25 centiméteres sodrófával leküzdi a masszát.
Miután belekerült a tepsibe, megszórták mogyoró örleménnyell, mert persze darált dió égen s földön sem nem nincsen, rákente a még reggel szintén családi összefogásban elkészült alma kenőcsöt, megint mogyoró, tészta, és irány a sütő.
Amíg sütűlt a pite, Mama lekeverte a levesbe való zsíros noksit, persze szigorúan olajjal, mert köcsög desznyó zsírt nem lehet csak úgy minden sarkon kapni, és feltette melegedni a leveskét.
Mire kisült a süti, és az Asszony kikapta a rerniből, épp fel is forrt a leveske, és belekerült a noksi is.
Amikor a leves is készre főtt, akkor már szeletelhető állapotba került a pite is.
Szépen hagyta magát felkockázni, amiket aztán egy süteményes kínáló tálra rendezett, a már jól ismert gúlába, majd derekasan megszórta porcukorral, amiről Mirjam még soha nem is hallott, pedig rogyásig van vele a boltok cukros polca.
Ennek meg az az oka, hogy mindösszesen 2 Frankért kapható, egy olyan kis kézikészülék, amibe beleszórod a köcsög kristálycukrot, és ahogy a fedelet tekergeted, mint a borsőrlőjét, gyönyörűen porítja, és szórja is, teljesen egyenletesen.
A levágott széleket meg felkínálta Clemensnek, csak úgy, hevenyészetten egy kistányérra halmozva.
Ezért aztán külön csata folyt, a csacsika családban.
Höhö.
Ági így hagyta ott Őket, hogy a családi banzáson ne zavarogjon.
Azért még néhány szó a teljes előkészületekről, és persze az árakról.
Tehát az úgy kezdődött, hogy még 31.-én délben Mirijamot elengedték a munkahelyéről, mondván, hogy készüljön a holnapi ünnepre.
Ott még dívik ez a mentalitás, még a legfelsőbb ügyészségen is, ahol Mirijam jogász.
Mondjuk, a kisbabás asszonyt is tisztelik benne, hiszen alig két hete ment vissza a dolgozójába, mintegy másfél év után.
És arról is meg kell emlékezni, hogy ott még mindíg nem lehet kirúgni, vagy áthelyezni senkit, szülési szabadsága alatt.
Szóval a Mama délutánja szabadnak tűnt.
El is ment bevásálni, a környéki boltokba.
Az első megrázó hír, mindjárt az almaával volt kapcsolatos.
Kellett a pitéhez két kiló.
Na most picinyét elbizonytalanodott a mennyiséggel kapcsolatosan, amikor meglátta az árát, aztán rájött, hogy ez csak Neki tűnik soknak.
Az ominózus ár: kicsit több, mint 4 frank.
Ez magyar pénzben, a jelenlegi kurzussnál majd 1.200 Ft.
Hát miután túl esett az első megrázkódtatáson, sikerült beszerezni a többi alkatrészt is.
Mondjuk gyökér helyett paszternákot kapott, és tejföl helyett egy nagyon hasonló anyagot, aminek a neve savanyú tejszín, és az állaga is olyan.
Kicsit édeskésebb, kicsit masszívabb, de legalább hasonlít a magyar tejfölre.
Aztán otthon kicsit fellazítja tejjel, és tesz bele egy csöppöcske citrom levet, hogy savankásabb legyen, és talán follyon is valamelyest.
Hát ilyen apróságoktól, meg az őrült pirospaprika teljes hiányától eltekintve, egész jól utánozható a magyar konyha.
Persze, azt itt kell megemlítenem, hogy a pirospaprika hiánya, már a próba héten is égbekiáltó volt, tehát a Mama azonnal ki is vitte magával, a Lápi bulin, a Cunamimamitól kapott ajándékot, ami persze egy igazi Kalocsai remekmű.
Hát aztám a továbbiakban ez majd folyamatos üzlet tárgyát fogja képezni.
Na már most, következett a húsimádás.
Ugyibár, a gulyás alapanyaga, a jól ismert marha lábszár, vagy talán a szegy, vagy még a nyak is megfelel.
Ehelyett???
Természetesen, csak a hátsó comb, és a bélszín kapható, csillagászati árban.
Esetleg, néhány olcsó boltban még tartanak hátszínt is.
Ez a vonal dívik a csirkénél is.
A "csirkehús" csak és szigorúan a filézett mell.
Az olcsó boltokban lehet kapni hámozott csirkecombot is.
Ezért kellett a töltött csirke helyett is, egy klónt készítenie, amikor is a tölteléket csak a combok mellett lehetett sütni, de legalább ugyan abban a tepsiben.
Mint ahogy a köcsög desznyózsír is ismeretlen az ottani húskészítmények körében.
Meg szalonnát sem forgalmaznak, és a kolbász is a csoda kategória.
Nem hogy a jó fajta füstölt kolbi nincs, de még a lecsókolbi is ismeretlen, és még a virsli is csodának tekinthető.
Ezért tett Ági a köcsög rakott kolompárba is több réteg kockázott bacont, mert az láss csudát, még kapható is.
Hát ezek után Ágnes asszony természetesen a marha combnál maradt.
De amikor kiderült, hogy ennek az ára alig haladja meg a 45 Frankot, ami magyar pénzben csak 12.000 froncsi, hát igen csak elbizonytalanodott, de hát némi tépelődés utáneldöntötte, hogy tizen embernek legalább 1 kiló husi kell, és megszámolta a kosztpénzt, amit kapott erre az alkalomra, már megint a saját kishitűségét látta bizonyítottnak, meg is vette az anyagot.
Ha hozzá tesszük, hogy mindkét jogász embör derekasan el van eresztve havi fixszel, és mégis külön megköszönik Neki, ha valahol megfog akár csak 2-3 Frankot is, hát még lesz mit bizonyítania.
Amikor aztán éjszaka skype-oltunk, és mindezeket elmondta, nekem azonnal a piac jutott az eszem mellé.
Meg is osztottam Vele, na nem az osztott.comon, hanem élő szóban ezt az écát, azonnal rákeresett a barátján, a Googlen, a Zürichi piacokra.
Talált is vagy 8-at.
Volt abban a zsibi-zsubitól kezdve a virágpiacon keresztül, a zöldségtől, a ruhapiacig, át a műszaki piacon, minden etwasz lófasz.
Így aztán el is határozta, hogy a szabad idejét eltöltendő csavargások közé be is iktatja a piac látogatásokat.
Majd erről is beszámolok, ha már lészen tapasztalata.
Minden esetre, vastagon gyarapszik az itthonról beszerzendő élemiszerek, fűszerek, és minden egyebek kicipeléséről szóló listája is.
Na, Gyermekeim az Úrban, ennyi voltam mára, ÉÉN, aki az a Matula, aki baromira irígyli még a saját rabszolga sorsú feleségét is!
Höhöhö!
