Szánkózásom
Hó súlyától meghajolva,
nyögdécselve áll a nyárfa.
Sodor a szél jégcsillámot,
belepte a Tiszagátot.
Kicsi gyermek lettem újra,
rövidke a szánkóm útja.
Egy perc alatt lentre érek,
elsuhannak régi évek.
Látom, ahogy görnyedt apám,
fut velem a havas járdán.
Évek múlva én futok így,
keresztlányom vígan sikít.
Kölykök lesik vigyorogva,
a néni, hogy dől a hóba.
büszkén csúszom, fenn maradok,
sorsomnak új esélyt adok.
Sokat buktam már a vámon,
nem kérem ezt senkin számon.
Elvesztettem minden álmom,
mégis fenn vagyok a gáton.
2012
