Szarvaskenden jártam
Kedves Mindenki!
Az eddigi írásaimra érkezett visszajelzések bátorítanak egy szerényebb, de a
résztvevők szempontjából annál jelentősebb és
fontosabb hazai utazásról való élmény beszámoló megírására.
Július 5-től lehetőségünk nyílott feleségemmel 5 napot a nyugat-dunántúli
községben töltenünk. A második nap este megérkezett
a közlekedési karon végzett és jelenleg tovább tanuló gyermekünk, aki
mindössze egy napot tudott velünk tartani.
Figyelmeztetés: ezen beszámoló terjedelme több mint 24000 karakter.
A Vas megyei helyszín kiválasztását és a programokat, a programokhoz
szükséges feltételek megszervezését, kialakítását a
Siketvakok Országos Egyesületében álmodták meg és hajtották végre. És most
Kedves Olvasóm az eddigi száraz hangnemben
történő szövegelésből szeretnék váltani a tavalyi - tündéreket és csuda
embereket emlegető stílusból egy családiasabb
hangvételre. Ugyanis a különböző mértékű látás- és halláskárosodással bíró
egyesületi tagokat szívesebbem nevezem
családtagoknak, míg az egyesület belső munkatársait és a külső segítőket
pedig fürge jó embereknek.
Mielőtt belemerülnék az idei történésekbe, szeretnék felidézni a tavalyi
beszámolóból:
"... a faházunkkal szomszédos épületben lakó Klárával beszélgettem
hosszasabban a megszokottnál. Tudni kell róla,
hogy a szinte legnehezebb helyzetben lévő csudaember Viktor nagynénje.
Természetesen legtöbbet Viktor és az őt ápoló
édesanyja minden napi küzdelméről esett szó. Viktor nem lát, nem hall és
tenyérbe írt jelekkel kommunikál a külvilággal. Életét
nehezíti, hogy idegrendszeri problémák miatt komoly küzdelem minden egyes
falat emésztőrendszerébe juttatása. Viktornak
percre beosztott programja van a létezésre és zárkózottsága, befelé
fordultsága alaposan fékezi anyja, nagynénje és a
tündérek igyekezetét a normalitásra törekvésben. Sokunk figyelmének egy
szeletkéje mindig Viktoron volt, megkönnyebbülten
felsóhajtottunk ha valami sikerült és szorongtunk ha nem mentek rendben a
dolgok..."
Viktor embertársunk már nincs közöttünk. Nyugodj békében!
Most pedig következzék az elmúlt napok krónikája.
1. nap: hétfő
A Népligetben található távolsági buszpályaudvaron találkozott a nagyjából
28 tagú család és a 12 fürge családtagból álló
csapat. A társaság 9 óra után indult neki egy bérelt busz klimatizált
utasterében elhelyezkedve több mint négy órás útnak a
Szarvaskend, Szabó-tanyára. A siófoki 15 perces szünetet követően folytattuk
utunkat az M hetesen, majd Egerszeg érintésével
Körmendnek vettük az irányt. Negyed kettőkor érkeztünk némi GPS segítséggel
a kissé eldugott célhelyre. Leendő szálláshelyünk
parkolójából a csomagokat Néhány perces cipekedés után tettük le a nekünk
kijelölt épületben. A valamikori istállóból
kialakított tágas szobák, bennük jó minőségű bútorok, ágyneműk és a
zuhanyzó tálcás, mosdós, WC-és vizes blokk kellemes
feltételeknek bizonyultak az elkövetkezendő napokra. A honfoglalást követően
ismerkedésre gyűltünk össze a telep csárdájában,
amelyet a családunk lélekmestere, Ádám vezényelt le közel két óra
terjedelemben. Már meg is érkezett az első vacsora: pizza.
Az elpusztított ételről jót vagy semmit... Máig sem tudom, hogy - az utazás
tette vagy a helyi jó levegő - épp hogy elég volt.
Az étel sört kívánt - eme lehetőséget vállalkozó kedvű fürge családtagunk
produkálta, aki kocsival elugrott a pár száz
méterre lévő boltba , kielégítve sokunk kívánságait. Mintegy 160 liter
ásványvíz enyhítette valamennyiünk szomjúságát az
egyesület jóvoltából.
néhány adat ideiglenes lakhelyünkről, Szarvaskendről:
Vas megyében, a körmendi kistérségben található helység.
Irányítószám: 9913, a telefon körzethívószáma 94.
2008 évi statisztika szerint lakóinak száma 247 fő, a házak száma 122
épület. Területe 1034 hektár. A népsűrűsége 24 fő
négyzetkilométerenként. Közeli megyei jogú város Szombathely, városok
Csepreg, Sárvár, Körmend, Kőszeg, Celldömölk,
Szentgotthárd, Vasvár, Vép, Bük, Répcelak, Őriszentpéter.
Végül két évszám és a hozzájuk tartózó feljegyzés:
1799 "Szarvaskend. Elegyes falu Vas Várm., földes Ura Zsibrik Uraság,
lakosai katolikusok, fekszik Körméndhez 1 mértföldnyire, határja
középszerű."
1851 "Szarvaskend, magyar falu, Vas vmegyében, Körmendhez délre 1 óra, 172
kath., 170 evang., 18 ref. lakos, kath. paroch. szentegyházzal. Szőlőhegy,
erdő. Földes ura a Sibrik nemzetség."
A Vikipédiában szerkesztés alatt van a községről szóló szócikk, így nem
sikerült további információt fellelni
nevezetességekről, híres emberekről.
Néhány szó Szabó Tanya-lovasfarm és szabadidőközpontról. Megérkezésünkkor a
névadó gazda fogadott minket az őt állandóan kísérő,
elmaradhatatlan két puli kutyával. A ménes legalább 50 lóból áll, de számos
póni ló legelészett viszonylag szabadon, a villany pásztorokkal őrizve.
Tucatnyi kutya heverészett minden felé ügyet sem vetve az emberekre. Az
állomány pontos létszámáról, emberek számáról nem lehetett adatokat
megtudni.
2. nap kedd
Az üdülésünk kezdetétől a tábor lakói voltak egy művész lélek és nagyon
aranyos kislánya, Török Ibolya és Debreczeni Ági
személyében. Ők gondoskodtak a minden napi kézműves programokról, melynek
során a vállalkozó kedvű amatőrök kipróbálhatták
hajlamaikat. Tavaly ügyködtem már az agyagozással. Kíváncsiságomat idén a
tűzzománc készítése keltette fel. Délelőtt a
foglalkozásra látogatva telt ház fogadott. Ági elém rakott egy dobozt,
amelyben háromszögletű, csillag alakú, oktaéder és más
alakzatú rézlemezek közül kellett választanom. Kicsi, háromszögletű
fémdarabkát választottam valamiért Zeusz istenre gondolva.
Utólag visszagondolva enyhén kiszúrtam magammal, mert odavezettek egy
asztalhoz, ahol le kellett smirglizni az oxidált réteget.
Nagy mancsommal leszorítani és dörzsölni a pirinyó tárgyat - hát küzdöttem
rendesen vele ... Ezután jött az alapozó: egy
befőttes üvegben lévő folyadékot kellett rácsepegtetni ecsettel a felületre,
majd úgy mozgatni, hogy egyenletesen terüljön el.
Kemencében lett kiégetve és újabb ecset munka következett. Piros, sárga,
zöld, fehér és lila színű festékek közül a legutóbbit
választottam. Az újabb égetés után csipesszel tenyérből gyöngyszemeket
kellett egyenként megragadni és rávinni a felületre. A
második gyöngyszem után megkértem Ágit a forma kialakítására. A végeredményt
ebédnél adtuk át feleségemnek. A csodálkozó
felkiáltását követően természetesen én is honoráltam két puszival Áginak a
segítséget ...
Délután a társaság nagyobb része az előzetes program szerinti fürdést
célozta meg. Mintegy három negyed órás lovas kocsizással
jutottak el a tóra, ahol lassan mélyülő vízbe ereszkedtek. A strandon büfé
is volt.
A lubickolóknak visszatérve a táborba már nem sokat kellett várniuk az esti
étkezésre. Ez idő alatt szobánkban többen
meglátogattak minket egy kis beszélgetésre és végül Tamás fiúnk is
megérkezett a maga kalandos módján. Ez utóbbi megjegyzésem
arra vonatkozott, hogy a számomra követhetetlen vasúti összevissza
átszállások, Körmendtől helyi busz, majd a falu közepén
leszállva a régebben véletlenül talált, kidobott, saját maga által
megjavított GPS révén lelte meg szüleit. Vacsora pechére
három koászon, kolbász, szalonna és tea volt. Ezen a napon gyermekünk nem
evett meleg ételt...
Úti marsallunkat állhatatosan maceráltam lovaglás ügyben. Meglepetésemre az
égiek és a lovas tanya tulajdonosai is úgy
akarták, hogy részesülhessünk a nagy kegyben. Kis családommal elsőnek értünk
a Zöld karámhoz. A többiek is 4-5 percen belül
megjöttek és együtt léptünk be a fedett lovardába. Közben feltámadt a szél,
emiatt a nagy bejárati ajtót is időnként kivágta
a huzat. Hölgyeknek felkínáltam az első lóra szállást, de amikor senki sem
mozdult - belevágtam a kalandba: fiammal léptünk
oda a lóhoz és a fiatal lovászlányhoz. Rövidesen kiderült, hogy a fenékig
hajlított lábszár megragadva kellene emelni a
lovagolni vágyót a nyeregbe. Szomorúan közöltem, hogy gyerekkorom óta nem
tudom behajlítani a térdem és térd roppantás
veszélye miatt nem tudom vállalni a továbbiakat. A lovászlánynak azonban
támadt egy ötlete - engem az istállóban található
emelvényre vezetett Tamás fiam, a lovat pedig az oldalába tolatták. Így
aztán ha körülményesen is de életemben egyszer
lovagoltam! Megszokva a ló járását, felvéve a legkényelmesebb egyenes
testtartást még beszélgetni is támadt kedvem a
lovászleányzóval. A ló neve Babi, 14 éves kanca igazán sok oldalú
képességekkel. Használják díjugratásra, oktatásra,
teherhúzásra. A kislány szerint orrától a farkáig fekete, családtagjaim
szerint inkább sötétbarna. A 19 éves leány neve pedig
Kovács Renáta, aki engedélyezte, hogy Reninek szólítsam, miután megkértem,
hogy a bácsizás helyett
inkább a Miklós megszólítást használja ... A Babinak nyakának
megsimogatásával, Reninek szép szavakkal köszöntem meg a rövid
élményt. Leszállva a lóról még a fiammal és Gáborral támasztottuk a pajta
ajtaját a meg-meg újuló szélrohamokkal szemben,
nyitottuk ki be a közlekedőknek.
Hát így esett életem első lovaglása és valószínűleg egyben utolsó is, mert
embertől, állattól nem kívánhatok ilyen procedúrát
a nagyszerű élvezetem érdekében.
3. nap szerda
Délelőtt fél 9-kor városnézés és kastélylátogatás ürügyén buszra szálltunk.
Az úti cél Körmend városa volt.
Körmend Szombathelytől délre, a Rába partján fekszik, a Pinka torkolatának
közelében.
Teljes népesség 12 028 fő (2009)
Népsűrűség 234,49 fő/négyzetkilométerenként.
Terület 52,79 négyzetkilométer.
Körmend (németül Kirment, szlovénül Kermendin, vendül Karmadén)
Története
Egy 1238. évi oklevél említi legkorábbról Villa Curmend terra regist, vagyis
Körmend falut, mely akkor királyi birtok volt.
Neve a csagataj türk Kärmän - vár, illetve erődített vízi átkelőhely értelmű
szóból eredeztethető.
A tatárjárás után Negyedik Béla a megfogyatkozott lélekszámú településnek -
melynek akkor már várát
(Arx Körmend), templomát is említették - 1244. október 28-án kibocsátott
oklevélben városi kiváltságokat adományozott, melyet
Ötödik István 1270-ben, Károly Róbert pedig 1328-ban megerősített a
vámmentességre, bíróválasztásra, örökösödési jogra
vonatkozó pontokkal együtt. 1345-ben Első Lajos király megerősítette
polgárai vámmentességét. Tizenkét évvel később egy
írásos forrás „civitasként", azaz a királyi városként említette, ekkor
bírája, esküdt polgárokból álló tanácsa volt. A
középkori városképet mindenekelőtt a területén fekvő egyházi épületek
határozták meg. A Szent Márton-templomot az őslakosok
emelhették, a Szent Erzsébet-templom viszont a hospesek, a német telepesek
városrészén állott. Az Ágoston-rendiek Szűz
Mária-kolostora évszázadokig Körmend meghatározó építményei közé tartozott.
Körmenden a középkorban plébániai iskola is működött.
Körmend Zsigmond király uralkodásának idején szűnt meg királyi birtok lenni.
Ekkor Ellerbach János tulajdona, majd 1412-ben
Szécsi Péter kéri beíratását az oppidiumba, azaz mezővárosba, de 1430-ban
már a Széchényiek bírják. 1497-ben Második Ulászló
az egész ország területére vámmentességet biztosít az itt élő kereskedőknek,
s ekkor már számottevő országos vásárokat is
tartanak, ami jelentős kézművesréteg jelenlétét is feltételezi. E korban a
város erődített hellyé, fontos központtá válik.
1514-ben a vár és a város Erdődi Bakócz Tamásé.
1548-ban Körmend Tarnóczy András birtokába kerül, de az Erdődyek 1565-ben
visszavásárolják, s az övék is marad jó ideig. A
16. században Körmend városképe a megváltozott helyzetet tükrözve alaposan
átalakult. A várost palánkkal, árokkal vették körül.
A település északkeleti sarkán az előző évszázadban az Ellerbachok vagy a
Szécsiek emelte várkastélyt bástyákkal, fallal és
kapuval megerősítették. A város 1595-ben Kaszaházi Joó János perszonális
tulajdona, akitől az Illésházi perbe keveredvén
Második Rudolf király elkobozza, majd 1604-ben Batthyány Ferencnek,
főlovászmesterének ajándékozta. A vár és a város
története ettől az évtől kezdődően közel 300 évig összekapcsolódik a
Batthyány család történetével. A török veszély
fokozódása miatt Batthyány Ádám Körmendet végvárrá nyilvánítja, s lakóinak
hajdú kiváltságot ad, de egyúttal katonai
szolgálatra is kötelezi őket. Jeles dátum Körmend történetében 1664. július
26-27., a körmendi csata napja. Ahmed Köprülü
nagyvezír a Rába átjáróit akarta elfoglalni, hogy hatalmas seregével Bécs
felé nyomuljon. A védősereg (francia, horvát,
német, osztrák és magyar csapatok) július 26-án ezeket a pontokat
megszállta, és a várból ágyútűz alá vette a jobb parton
táborozó törököket. Másnap az átkelést meghiúsították. A csata hadászati
szempontból nem volt jelentős, de hatása lett a
szentgotthárdi ütközet kimenetelére.
Körmend a Második Rákóczi Ferenc vezette szabadságharcból is kivette a
részét. Többször cserélt gazdát az immár palánkjától
megfosztott város, miközben házait és a várát is porig felégették. Az
1716-os év fordulat a település életében. A Batthyányiak
Körmendet a majorátus központjává tették, innen irányították körmendi,
németújvári, kanizsai, dobrai, trautmansdorfi
domíniumaikat. Ekkor kezdődik meg a vár főúri kastélyegyüttessé való
bővítése, átalakítása, mely Batthyány Lajos ország
nevéhez fűződik. A napóleoni háborúk során vonuló seregek Körmendet sem
kerülték el, különféle francia ezredek szállták
meg a várost. 1809-ben a Francia Birodalom legkeletibb pontja Körmend városa
volt. 1848-ban különösebb hadi események nem
történnek itt, csupán néhány napig tartózkodik a városban Nugend tábornok
10.000 fős seregével és 36 ágyújával.
A kiegyezést követően 1871-ben elvesztette eddigi városi rangját, de
megtartotta a térségen belüli vezető szerepét, és
továbbra is a járás közigazgatási központja maradt. Ebben az időben jelentős
kereskedelemmel rendelkező város, az ipari
fejlődése azonban elmaradt. 1872-ben megnyílt a Szombathely-Grác közötti
vasútvonal, mely Körmenden vezetett keresztül, majd
1899-ben Körmend-Németújvár és 1907-ben Körmend-Muraszombat között is
megindult a vasúti forgalom.
Kisebb, mezőgazdasági termékek feldolgozását biztosító üzemek épültek.
Gőzfűrész, gőzmalom, ecetgyár, húsfeldolgozó,
téglagyár, gazdasági gépgyár és cementgyár is működik Körmenden. A város
villamosítása 1911-ben indult meg.
Az első világháborút követően Körmend természetes vonzáskörzete leszűkült,
határmentivé válása a fejlődést hátráltató
tényezővé vált. A két világháború közt a település fejlődése lelassult. A 2.
világháborút követően, kezdetben a nyugati
határövezeti elhelyezkedéséből adódóan, ez tovább folytatódott. A hetvenes
évek elejétől - részben az ország gazdasági
fejlődése, részben a nemzetközi feszültség enyhülése és a turizmus
fellendülésének hatására - a település dinamikus
fejlődésnek indult. Az előzőkben jelzett társadalmi-gazdasági változásokra
érzékeny helyi- és megyei vezető szervek alkotó
együttműködésével a település városi szintre történő fejlesztésének
tervezési munkái megindultak. A ZALATERV (Kiss Tamás
főmérnök irányításával) megvizsgálta Körmend kistérségi és települési
körülményeit (adottságait, lehetőségeit és állapotát),
és kidolgozta mind a térség, mind Körmend fejlesztési és rendezési terveit.
Ennek keretében készült el a várossá fejlesztés
programja és a leendő városközpont rendezési terve (1973).
1978. december 31-én Körmendet várossá nyilvánították. A fejlesztési és
rendezési tervek fő elképzelései
(például a 8-as számú út menti rekonstrukció, közlekedési és
közműfejlesztések, stb.) napjainkban már megvalósultak,
mások - némi korszerűsítő módosítással - a város további tervszerű
fejlesztését szolgálják.
A Batthyány-Strattmann kastély
Épült 1730-1745
Stílus barokk
Család Batthyány család
A Körmendi várkastély vagy más néven a Batthyány-Strattmann-kastély,
Körmenden, Vas megyében található.
A vár elhelyezkedése
Szombathelytől déli irányban, a Rába folyó közelében fekszik Körmend városa,
melynek központjában egy klasszicista stílusú
várkastélyt láthatunk.
A vár rövid története
Első kővárát a település északnyugati sarkában létesítették, de azt a
tartományurak elleni hadjáratokban lerombolták,
maradványait széthordták. A napjainkig fennmaradt új erődítményt már a
virágzó mezőváros északkeleti sarkában emeltette
Szécsényi László báró a 15. század közepén. Később az Ellerbach család
szerezte meg az épületet. Utolsó tagjától, Jánostól,
adósságai fejében, hosszas pereskedés után Bakócz Tamás esztergomi érsek
tulajdonába került. Szerencsés módon megmaradt
egy korabeli várlajstrom, ami hű képet mutat a török hódoltság kori
állapotáról, mely szerint a mocsaras vizesárokkal
körülvett négyszögletes várnak sarkait egy-egy kerek torony erődítette meg,
bejárati kaputornyát pedig a nyugati oldalon
alakították ki.
1604-ben a Habsburg császár és király kegyelméből a Batthyány főnemesi
család kapta meg. Mivel a hadászati fontosságú
Kanizsa végvárának elfoglalása után katonai szerepe megnőtt, földesurai
igyekeztek hadieszközökkel és helyőrséggel bőven
ellátni. Az 1652-es tűzvészben leégett főúri rezidenciát Batthyány Ádám gróf
utasítására nagyszabású tervek alapján
átépítették, mind a négy oldalán emeletes lakószárnyakat kialakítva,
megemelve a tornyokat is. Újabb hadiállapotra 1664-ben
került sor, amikor a török nagyvezér csapatai itt akartak átkelni a Rába
folyón és ezért ágyúkkal lőtték a védőket, akik
a francia segélyhadakkal együtt sikeresen verték vissza a heves támadásokat.
Az 1703-ban kirobbant Rákóczi-szabadságharc idején a kuruc katonaság
felégette a Habsburg-hű Batthyányiak várkastélyát.
A 18. századi munkálatok ismét megváltoztatták a külső homlokzatát, újabb
emeleti résszel bővültek a lakószárnyak,
manzárdtetőt, és bejárata fölé egy hat oszlopon nyugvó hatalmas erkélyt
helyeztek az olasz Felice de Allio építész tervei
szerint.
A gyönyörűen berendezett Batthyányi-várkastélyban 1944-ig laktak, termeiben
felbecsülhetetlen értékű régiségeket őriztek,
melyeknek nagyobb része a tulajdonosok elmenekülését követő időszakban
elkallódott. A 80-as évek elején, Haraszti Margit
restaurálta a díszterem falfestményeit. Ma a főépületben, az 1965-ben
alapított Rába Helytörténeti Múzeum kiállításait
tekintheti meg a kíváncsi látogató.
Híres körmendiek a látogatás végére:
Itt született 1956. június 8-án Besenyei Péter műrepülő világbajnok.
A kastélyegyüttes egyik épületében rendezte be szemkórházát a boldoggá
avatott dr. Batthyány-Strattmann László.
A muzeumok megtekintése után megebédeltünk az ételeinket szállító cég
központjában. A város szélén levő Tesco áruházat némileg kifosztva
hazatértünk a tanyára.
Nejem lábpihentető olvasásba merült,
én pedig Vacsora után a játékosabb kedvű táborlakókkal egy kis szerencse
próbálgatásra
randevúztam a közösségi épületben. A vakos bingó a közismert Luxorhoz
hasonlít. A résztvevők húznak maguknak az előre
elkészített szelvényekből, melyen az ötször ötös négyzet egy egy pontján
található szám arab és Braille formában tapintható.
A fürge Viki elkezdte a számok sorsolását és a játékosok - amennyiben
szerepelt szelvényűkön a kihúzott szám - műanyag
sapkával lefedték a már kisorsolt számokat. Ha egy öt elemből álló sor vagy
oszlop valamennyi tagját már sapka borította és
ezt a játékos elsőnek jelezte - akkor a résztvevő tárgynyereményben
részesült. A játék főnyereményét akkor kapta meg valaki,
ha mind a 25 számát kihúzták szelvényén és bingót kiáltott. Ezen az estén
egyesületünk elnöke, akarom mondani - családfőnk
nyerte el a fődíjat egy doboz bonbon formájában. Másodiknak kiosztott doboz
bonbonnal együtt a játék résztvevői falták fel
családiasan az édességet megöntözve Lukács Sándor pezsgőjével ...
4. nap csütörtök
Gyermekünk távolléte meglátszott napi programunkon: ki sem mozdultunk
Az ebédet követőem
Este mozgalmas programnak néztünk elébe: vacsora, bingó, búcsú tábortűz.
Az este végén a tábortűz várta az érdeklődőket. Néhány hagyma, szalonna
parázsba pottyantása sem akadályozott meg minket az
evés-ivásban, ugratásban, csipkelődésben és mesélésben.
5. nap péntek
A délelőtt csomagolással, egymás látogatásával, csoportfénykép készítésével
telt.Először a nehezen mozgó Marika néniért , Török Ibolyáért és Ági
lányáért, valamint a kézműves felszerelésért küldött egyesületi autó indult
el, majd a Katona Eszterért jött el a családja.
A déli ebéd után elérkezett a hazautazás pillanata. Csomagostul buszra
szálltunk és Zalaegerszeg vasútállomásra igyekeztünk.
Vonatunk negyed óra késéssel kezdte meg útját és nagyjából végig tartotta
ezt a késést. Az előre lefoglalt szakaszból nem lett
semmi, menetközben próbálta a kalauz a kupékban szétszórt csapatrészeket
papírdarabkákkal megjelölgetni. Egy kis csoport
Kelenföldön vált el a csapattól, míg a többiek a Déliben köszöntek el
egymástól a jövő évi táborig!
Addig is újra egyesületi belső és külső munkatársakká, egyesületi tagokká
váltunk. A családias viszony, emberséges hangvétel
azért remélhetőleg egész évre megerősödött.
Beszámolóm végén szeretném megköszönni Kimlei Gábornak a hatalmas szervezési
munkát, melyet Gangl Tamás elnökünk
irányításával és mások segítségével végzett. A Siketvakok Országos
Egyesülete idén is kitett magáért.
Üdvözlettel Miklós
2010.07.12.
