Szem nélkül
Nem történt semmi sem
s nem mozdul semmi. A vágy pihen.
Csak pillák méhiben vajúdik valami röpke láng.
Valami kis fény. Remény!
Még nem mozdul semmi sem.
A busz se jön. S az esti csendben időtlen végtelenből
számtalan parányi esőcsepp
hajunkat összemossa.
Sötét rám nézel.
Szép szemed nedves arcod körébe vonva
párásan fénylik, nevet
pupillád magába szív, nevet,
felajzva reményemet.
Szememből láng csap át tiedbe,
s az válaszol rá, nem sietve,
de hatalmas szikrával, fénnyel:
ígéret - egy a mindenséggel!
Nyílnék érted, de gyorsabb vagy nálam.
Már ágaskodsz, hogy elérjed vállam.
És ajkam szélét érinti szád. Reszkető karral ölellek át.
Nem! Mégse történt semmi sem.
Nem mozdult senki. A két szemem...
Nincs már azokban láng. S azóta hirdetem: nem lehet szem nélkül
talán még csókolni sem.
