Szemcsék háza
E levelemet körbe fonja a jelen helyzet, miről hallgattam, de immár el kell beszéljem, mert kimondhatatlanul nagy az én félelmem, kétség, tétova értetlenség dúl bennem.
A ház, hol szőjük zenék erdejét,
ma egyre inkább egy merő lehetetlenség.
A szemcsék birodalma, melyről régebben neked meséltem, birtokolva a teret betöltötte egészen.
Hangtöréshez is ennek léte vezetett,
s ki tudhatja, ki miféle verembe esett,
s míly érthetetlen, hogy ott egy sem ismeri be, csak fejjel rohannak a süllyeztő veszedelembe.
Ott ülünk együtt erőnk megfeszítve,
dallamot, új hangot táplálunk fejünkbe,
hangszer tétován remeg kezünkben,
hangom maradványát magam mögé rejtem, hogy megőrizhessem...
A félelmetes igazság abban áll,
hogy a rezgés e formája lebeg a semmiben némán, s közben a zengő hangszer is a térben fuldoklón száll.
S akkor nincs élet, ha mind kettő elveszne...
Küzdve hátra felé kúszva vándorolnak
a felcsendülő szólamok, hangjegy-szavak, az ujjak peregnek, de a mozdulat kezdetén összeakad, s végül éppen néhány megtévedt hang-darab marad.
Mikor kiléptünk a ház ajtaján,
az elfelejtett lélegzet lassan feléledt, a homályos emlékezet élénken felébredt, esengve mégis csak részben visszaértem a hangok kapuján.
De bárcsak megmondhatnád, mivégre ez?
Kilépni, a nekik való semmibe visszaűzni őket miért nem lehet?
Ők pedig híján vannak akaratnak, tevőleges beismerésnek.
Nincs, ki kikergethetné ez életmérgezőket?
Kéretlenül, mint Michael angyal pallósa, nem történhet, hogy a mihasznákat fennebb való kioltsa?
Tőlük őrizkedve békét kívánunk végre,
egészséget, életerőt, s mi volt, azt visszakérve!
Hallgattam, s félve hunyázkodtam,
rejtegettem, történteket legtöbbször be nem vallottam, csak magamnak, s ki elől titkolni sem lehetett.
De a néma lélek is félti a szemvedő életeket...
Kérdésem zápora sistereg,
zúg, mint puszták visszhangos szava,
mert a kétséges nyughatatlan elme
tudni akarja, véget vetni ennek kinek van hatalma!
De nem panaszkodom, áldásra emelem kezem, kívánom fájdalom s kíntól megőriztessék rezgésed, a forró világ körül táncoló fényekre megafon véghetetlen zengéseként éneked mindannyiunk hallgatóságának felemelkedjen!
2015. november 16.
