Szemünk világa
Szemünk világa baljós, bús lidérc
sötétség még, mint szörnyű poklon át,
dübörgő kormos füst úton
taszítjuk poklunk templomát.
Egy harc, egy örök ízzó őrület
idegszikrákkal csalni fénycsodát,
álmokból várni gyötrelem
sötét szemünknek percni fénykorát.
Bár szívünknek minden dobbanása
szikrákat csihol, földet s égverőt,
érzünk is már fényt, és reményt,
mely lelkünkből szökött s az égbe nőtt.
De állj! Mi hiszünk, szemünkbe ködlik,
sugároz napfény ezer glóriát...
míg messze néz a képzelet,
így elfelejtünk: kínt, és bús homályt.