Szent ünnepi momentumok
Napok óta régi képek sorakoznak,
bennem mindenféle furcsa táncot járnak,
s most végre róluk megszólalni kellene,
hát e kavalkádról hozzád beszédet rebegek.
Mert néhány képtől kissé félek,
miként meséljemel őket néked,
de győzött a végletegig megunt hallgatás, elszántan próbálom megformálni a néma emlékek mondatát.
Előttem áll egy ma komikus jelenet,
mely nagymamámra oly kedvesen emlékeztet.
Délután volt, fenyőfaillat a házat betöltötte, együtt ültünk az asztalnál körbe.
Egész család, apám, s anyám,
nagypapám, s derűs anyai nagymamám.
Egy formás harang csüüngött a fán,
vékony madzag tartotta egyik középső ágán.
Volt egy műanyag bekapcsoló gombja,
az akkor fel volt kapcsolva,
hogy a világító hangtalanságában némi hangjegyét is adja, de okos találmány az, dalát nem tékozolta.
Még csendben várta sorát,
mikor nevetve megszólalt apám:
"Tapsolj jó nagyot, hadd zenélje dalát!"
Több sem kellett, tenyeremmel remegtettem a ház 4 falát.
A csilingelő dallamocska élesen felcsendült, szemekbe nevető, boldog könny került, Azért hamar megtudtuk, csalafinta ketyerénk van nekönk, mert könnyedén lehet, hogy a dal végétől elmenekülünk.
Egyszerű az egész igazán,
jó kedvében tapsolt egyet anyám,
s mindjárt felkacagott nagymamám,
én is nevettem, másikra kezdett, félbe hagyta előbbi dalát.
Megtanultuk, nem szabad megzavarni,
illendően csendben kell maradni,
feltéve, hogy szeretnénk végig is hallgatni.
Külömben csak töredékeket fogunk hallani.
Az idő tova libbent,
s új kedves perceket teremt.
8 évvel később játszódik e történet,
mely oly véletlen, hogy megesett.
Délelőtt volt, a karácsonyfa kezünk alatt éledt, egy szeretett barátunk váratlan belépett, kezében hallottam nagy papír suhogását, ő hozta nagy örömmel csomagját.
Kezembe előbb nem adta,
kérte, hogy itt mindjárt felolvashassa,
rögtön kazettás felvevőért nyúltam,
csendben szavát úgy hallgattam.
Nem volt az nagy dolog,
egy fájdalmas emlékező cikket olvasott,
36 hangú dalnok gyermekei karácsonyról meséltek, kissé hallgatagon, mindarról, mi szépet vele megéltek.
De nekem e papír suhanása örömmé lett,
maradt feledhetetlen, csodás emlékezet,
hiszen a kör rezgésű hangról újabb élet-szelet, mely megtört női hang által enyém is lett.
Nem fosztottam volna meg őt e betűktől,
mert nekem csak üresség lenne néma csörömpölésből, de édesanyám nevetve kezébe vette, s gyűjtögető vastag mappájába tette.
Tudod, minden karácsonyon felhangzott az ének,
4 gyertyás koszorúnál a hangok feléledtek, este közeledtén körbe álltuk a fát, akkor is, mikor már én maradtam, s anyám.
Apám a messzi fenségből néz le rám,
s néha ritkán ott ült a fa csúcsán,
s hallgatta egyedül zengő énekem dalát,
mit halk dúdolással követett anyám.
Jött egy nap, s földlakónak hagyott anyám, eltávozott magasoknak havas szánján, s én el sem hittem, mi vár rám, úgy véltem, még mindig zengem majd karácsonynak Szent dalát.
De féltestvéri oltalom házába léptem,
ott homályos hittételek sora ért el,
s a tisztelt hívő szavak elszéledtek,
szív mélyébe kuporodva csendességbe temettettek.
Első időben a betűtlenség védelmet emelt, addig, míg szóval sorok között beszélni lehetett, a furulya szava ismét betöltötte a teret, volt, ki nem tudta, a hangsorok mit mesélnek.
Az élettérként betöltött házba visszakerültem, árnyékát nem leli, kísértetélyes élettel teli lett, ott karácsony éterből nyert csupán zengedelmet, a távolbó jövő barátok szava, kitartást, erőt szerzett.
Közben megtörtént, hogy újra az estét
töltöttem ott, féltestvéri ház szegletén, hol megint volt jóakarat, szeretet, de ősi hit semmi, véghetetlen csend keletkezett.
Jó barátok felé dalt kezem zenghetett,
billentyűk kopogásával jelek helyett,
azzal szeltem a virtuális étereket,
így nem sejthették, szívemben az órákon újfent régi fény emelkedett.
Mostanában nem szükséges ott bújdokolnom, hangom, s hangszerem zengi újra a dalt,, hiányok ürességét egészen betöltik hangjegyből szőtt mondatok, ez által minden mi megnémult, mégis csilingelő marad.
E napon boldog karácsonyt kívánok néked, feléd is száll örömhír, s ének, s ha ünnepkör utolsó napja jelent számodra kezdetet, addig a dal százszor odaér, s ott betölti lelkedet.
2015. december 24.
