Szeptemberi vers
Gesztenyék őszi illata kísér,
Elmúló nyarak ízét temetve;
Rádöbbent, hogy élek a semmiért,
Ezer bánat közt vígan nevetve.
Eltakart arcok álmatag csendje
Rajzolja a jövőt az avarra,
Izzó májusok telet lehelve
Köröznek; Lelkem mégis kavarja
A szépet, és fényt dalol szeretve!
