Szerelem
Az emlék
újjáépül a csendből.
Valahonnét sugarak hullnak alá
s a Perint hídja felett
ott lebeg egy pillanat
kék szemvillanása.
A szüntelen-beszédű víz
magával viszi a titkot,
ami tulajdonképpen
nem is titok már;
inkább álomszerűn tiszta valóság...
olyan, mint egy észrevétlen-fehér,
bársonyrokolyás tavaszág,
csodálatos, virágos törvény.
Nem is érintem meg. Félek, hogy összetörném.
