Szerelem!
Nézhetem én nagyítóüveggel a holdat
és nézhetem mikroszkóppal a te szívedet!
Ahogy a holdon nem látok, csak sötét foltokat,
úgy takarja fehér köd minden érzésedet.
Titok övezi előttem minden tettedet,
homály, rejtély fedi minden gondolatodat.
Vonzol, mint veszély a meggondolatlan gyermeket.
Kereslek mindenben, mint csavargó az aranyakat!
Mindenben, mindenütt ott vagy és mégsem vagy sehol!
Mindaz, ami hozzádköt nemes, fenkölt, tiszta!
S hiába őriznek kerubok! Lásd, ímhol
hiába a sors vagy Istenek minden tilalma,
mégis májusi tavaszt kiált szívemnek minden dobbanása,
mégis a szerelemnek dala hangzik mindenhol,
s a szeretet mindent betöltve, perzselve, vágyva
utánad, mindent felégetve a végsőkig lángol!
(Szakmár, 2012. 01. 21. szombat)
