Szeretett Szellemi Otthonomnak
Szót nem lelek hálám kifejezésére,
áldásom a Mindenségig hatol,
És foglalnám Nevedet arany-betűkbe,
Szívemben örökre ott lakozol.
Írok tovább Isten rendelése szerint,
S megnyitom lelkem őszinte szóra,
Mert az Úr rendelete józanságra int,
Mely Vezet Szellemi Otthonomba.
Minden írott lapon megmarad az idő,
És lássátok, ez nem üres közhely,
Mindennél fontosabb a szellemi erő,
Amely hitünkből ered, nem kétely.
Örökifjú vagy Te, Szellemi Otthonom,
Kortalan, kit éltet reménysége,
Hajlékodból én már soha nem távozom,
Áradjék Rád Isten szeretete!
Örvend mindenem és túlárad a hála,
Ezen májusi nap délutánján,
Talán mégsem maradok fűzfapoéta,
Ha szólok a Tárogató Hangján.
Köszönet Nektek a dicsérő szavakért,
S dicsérlek Titeket mindörökké,
Alkossunk az élhető boldog jövőért,
Tiérettetek hálám Istené.
2013. május 2.
