Szeretettel!
Bárczi Barbinak
Gyermekként még velünk éltél,
Cseperedtél lassan,
Én voltam az, ki a lelked
Mindig meghallgattam!
Gyorsan elszálltak az évek,
Emlék már a sok csoda,
S az ölelésből, szép szavakból
Tán már nem jut több soha!
Azt mondod, hogy közel vagyunk,
Hisz a lelkünk még szeret,
De én egyre inkább érzem,
Tenger visz el Tégedet!
Sodor tőlem egyre messzebb,
Hol, hangom már el nem ér
Pedig én a lelkem adnám,
Minden kedves szavadért!
