Szétszort mondatok
E levelem csak azért íródik,
mert sehogy sem tudok csöndben maradni.
Mert sok a kérdés, nincs kinek feltenni, ki kell mondanom, ha lehet, ha nem választ lelni.
Tegnap előtt 36 hangú dalnok
névnapját ünnepeltük vidám emlékezetben, mert bizony nem szomorkodott egyikünk sem, beszélgettünk hangban, hol írásban történetet mesélgetve.
Persze azt még nem mondtam:
születési neve jött a sorban,
dalnoki nevének névünnepélyét nem ismerjük.
Van-e egyáltalán? Nem is sejtjük.
Csak pár perc volt a nap óráiból,
kedves öröm töltöttel ettől nyomban,
talán, mert lobbantottuk emlékének lángját, fűztük éltető láncát szeretet karimáiból.
Úgy érzem, igazán jól esik,
ha akár csak egy gondolat nevünkről megemlékezik, hiszen mit reánk adtak születésünk napján, mégis csak kötelesség, általunk is formálható kiáltvány.
Azt mondják kevés országban fújdogál e hagyomány szele, ki tudhatja, mi okból nem élnek vele?
Meglehet, neked nincs is neved napja?
Ha így van, nincs mit keresni e kósza gondolatban...
Sokkal inkább ama tény nyomja szívemet,
hogy nincsenek szavak, mik elvezetnek.
Csak bevésődött csodás hangjegyek,
s a Végtelen-dal melyet immár egésszében hangszerben zenghetek.
Nézd hát el nekem e nyughatatlan elmémet, mely mélyen vágyik életképekre, s titokban keres...
Meglehet, sokan végül elnyugodtak szótlanság tengerében, s lám: azt hittem, nekem is sikerülhet...
De újra, meg újra fellobban a kérdés,
miért e hallgatás, a régi fagyos féltés, a félelem, mely gúsba köti a kérdéseket, falként takarja el a megértetni készülő lelkeket...
Sehogy sem bírom jobbá fogalmazni
eme alig rebegett kérelmem,
csak eképpen, ahogyan most is tettem...
De kinek fedhetném fel e sóhajt egészen?
Pedig készséggel fogadnám én pontrendszerben, az információk szavát ha kell, kúlcsírás rengetegében, s ha végre lenne hozzá megértésem, belerejthetnék azt kezembe, ujjaim hegyére, tenyerembe...
Szívem azért mégis hálát rebeg,
hiszen terjedelmes g-mol dallamod zenghetem hangszeremen nem csak más alakban, önmagát egységben...
Örök köszönetem, hogy ezt végbe vihetem!
Mai kívánságom szól minden részednek:
nyíljon ki élted minden szép virága,
felolvadjon képességed minden csodája.
Tudd, soha nem éltél hiába! Betöltője legyen zengő fény létednek!
2015. november 7.