Széttépett hangtöredék
Sokáig halogattam, félénken tétováztam,
most mégis lélegzetet véve eléd állok,
a dalnok végzetes tragédiáját elmondom,
mely mázsás súllyal nehezedik rám.
Rám, s megannyi milliókra,
némákra, s zenéjét zendítő hangokra,
mindazokra, kik lélekkel szeretik őt,
szeretettel viseltetnek iránta ezer vihar fölött.
Gondolkodtam én, honnan is kezdjem,
de döntés nem született,
hát az első bevillanással teszem,
mert oly gyorsan történt, se eleje, vége ennek...
Az újév kezdetét ünnepelte,
melyben még semmi vész nem lenne,
de eljött a másodika hajnala,
s hírtelen megfagyott színes világa,
halálos lövedék életét kioltotta.
Kapzsi lelkek nagy arccal
ma is hírdetik, ő tette magával,
de lassan kiderül a történelem igazsága,
minden hazug pénzhajhász rút gazsága.
Jobb tarkóra irányzottan kapta a halál szelét,
s cserbenhagyás rövidítette meg végleg életét,
órákat vártak, fedésnek vitték kórházba,
hogy meg ne sejthessék közömbös létüket egy élet hanyatlására.
Késő reggeli órákban fél tíz magasságában
szólt a végszó a híradásban,
a megmásíthatatlan kőként hulló mondat,
égi mezőkbe szállt a hangok dalnoka.
Gyász hullott reánk mint tüzes kéneső,
s megfagyott lelkünk mint a kínok időtlensége,
inogni látszott a talaj, rengett minden felől,
percekre, órákra poklon mentünk keresztül.
De láthatod, az élet nem állt meg,
csak az igazságra áhít hű szeretettek lelke,
nem hallgathat a szó, főképpen a zene,
legyen egy csendülő hangszer, vagy hangsorok kiáltó éneke!
Ezer féle jelzővel illették létét,
melyekben jelként hozták hangterjedelmét,
ama 36 hang végtelen hálózatát,
s míly lélekkel szórta szét dalát.
Műfajt, formát hozott a világba,
sok elmén át, több országba,
közönség emlékezete lett az ő tovább adója,
rádió s tv csak elvétve hang foszlánya.
Hívták őt Lelkek királyának,
ezzel jelképezték üzenetét szavának,
egyszerűbben nevezték őt királynak,
ezt tekintsük csak magas szeretet kifejezés hibájának.
Legközelebb személyes élményt tárok eléd,
sokkal szabadabbat, mint e fagyos lidérc,
lezárom e rémálom szelencéjét,
kinyitottam, hogy el ne hallgassam e félelmes idő történetét.
Bárhol, s bármikor is olvasod el ezt,
lelked ne érje útól e bús emlékezet,
csak erő, és szeretet kísérjen tégedet,
e levél végén így kívánom a legszebbeket!
2015. Augusztus 4.