Szívtől, szívig...
Sok sok csodás tarka emlék,
Mely szívemben lángol,
Eljöttem hát elköszönni,
Egy kedves tanártól.
Mosolyogva gondolok,
A pelyhes kiskacsákra,
Amit ön alkotott nekem,
Egy Emlékkönyv lapjára.
Vagy, hogy miként aggódott,
Akkoriban értem,
Mert a suli lépcsőit én,
Kettesével mértem.
Jó volt sokat beszélgetni,
Együtt könyvet írni,
És a nyári levelekre,
Gyorsan válaszolni.
Köszönetképp ez a kis vers,
Talán nem is lesz elég,
Kirándulás, sok sok kaland,
Újra együtt kéne még.
Mára "komoly" felnőtt lettem,
Két gyerekes anyuka,
A vaksötétből várnak rám még,
Az ő kalandjaik sora.
