Szonett
Emlékeim sírboltjából kiásva
Hintem szavak tövisbogát eléd,
S ítéllek újabb, örök elmúlásra,
Ha életemből elmúlhatsz te még.
Integrált álmaim görbéi közben
Egy rozsdamarta kaktusz levelén
Már létem egy szavadra rákötöztem,
Azóta öllek és teremtlek én.
Mert titkaim sötét cellái mélyén
Lettél a hajnal és lettél az éjfél,
Lettél a tétje minden esküvésnek.
Még nem tudok könny nélkül szólni rólad,
Nem ítélhetlek meg, ha rossz, s ha jó vagy,
Csak azt tudom, hogy jöttöd óta élek.
