Szűkebb hazámhoz
(Kölcsey tiszteletére)
Olyan e hon nekem, mint igaz szerelmem,
Akiért áldoznám őszintén életem.
E földet egykoron latinul ismervén,
Villa Geu néven Vergilius nyelvén.
Szolgálhatott itt rég Cézár katonája,
Lehetett bizony Tiszánk vigyázója.
Ősatyám valaha hunoktól származott,
Ázsia szép lován e földön vágtatott.
Kilőtte jó nyilát a büszke Rómára,
Bálványt tört és zúzott zsarnokok kárára.
Oh! Attila meghalt, a hunok királya,
Országát veszíté fiai viszálya.
Később fiú született Álmos törzséből,
Árpád fejedelem, a szkíta nemzetből.
Ezen kis földön is megvetette lábát,
Isten megáldotta Csanád vezér házát.
Táltosok áldoztak a gyevi halmokon,
Ősi ima zengett sámáni ajkakon.
Az Atya Fiának ezredik évében,
Keresztséget nyertek a Háromság nevében.
Korona érkezett az Örök Városból,
Új ország adatott Szent István királytól.
Büszke hazát védtek fejedelmi ősök,
S lettek megénekelt homéroszi hősök.
Átszáguldott rajtunk a világ vihara,
Gyakran voltunk bizony árulás tábora.
Felesleges ezért sírni és zokogni,
Tanulj meg, jó magyar, szeretve küzdeni!
Ugorj fel szépen a jó lélek lovára,
S a szeretet nyilát lődd ki a világra!
Szűkebb Hazám figyelj, szeretve intelek,
Oly sokszor korhollak, ám mégis szeretlek!
Dolgos népednek szorgos munkásságára,
Szálljon le az Atya mennyei áldása!
Minden nemzet látja földed virágait,
Szikrázó napfényben ragyogó utcáit.
Drága Algyő földje, balladai szépség,
Táplálja lelkedet isteni reménység!
Neveld gyermekedet minden szépre, jóra,
Tanítsd az őszinte, tiszta magyar szóra!
Szeressen, áldjon a világ Teremtője,
Ne legyél kultúrád zsúfolt temetője!
Ne gyűlöld, ne üldözd az igaz Prófétát,
Hadd járja csak végig Horatius útját!
Ne utálj idegent, ne nézd bőre színét,
Ápold a szenvedőt, gyógyítsd testét-lelkét!
Szívemből felszállnak Ovidius-versek,
Ó, drága szép Algyő! Őszintén szeretlek!
Átírva és javítva: 2013. január 13.
(A fenti vers javított, részben átírt változat.
Tartalmi, lényegi mondanivalója nem változott.)