Szülőföldem
"Szülőföldem az alföld, Magyarország legszebb tája,
Itt születtem; itt pillantottam először a délibábra!"
Égy kis falucskába Szakmáron születtem, 1979. augusztus 25-én. Meleg, nyári délután. Itt nevelködtem egész 6 esztendős koromig. Mindönbe részt vöttem, így a népitáncba is. Óvodás koromba sok helyön
mögfordútam az országba, de leginkább az alfődön a környező falvakba.
Számomra az alfőd azért szép, mert csöndes. Séhun égy autó, vagy égy embör. Szabadon kóboróhatok a végtelen szántófődekön. Messze e löhet látni, és deleléskó, amint a gulya, nyáj hosszú sorokba iszik a vályúná, vagy fekszik a hűvösbe. Távolrú a lovaskocsik és traktorok zaja hallik, és tetejükön messze, a vörösen nyugvó Nap fénye mög-mögcsillámlik. Este a tücskök zenéje tőti bé a határt. A hódacska ezüstösen csillog, és az ég millió szömive níz lé a szénaillatta mögtelt mezőre.
Télön a nap szinte nem is látszik, csak néha világít gyéren két fölyhő csipkézött széle közű. A hó gyér fényit ezüstösen visszaveri, fehér, vakító az egész táj. Éccaka sütét van, csak a hó világít. Ha rálép az embör ijedten roppan lába alatt. Ilyenkó mindön csöndes, a végtelen természet alszik, és csak tavassza ébred a táj, a millió madár és állat. A rétök, a fák mind kiződűnek, olyan, mintha a természet új ruhát őtött vóna.
(Pest, 93. 11. 01. hétfő)
