Tanács helyes hangsorokért...
Mai levelemben kissé gondolatom esetlen,
nem egészen tudom, mondandóm hogyan kezdjem,
mert most tanácsot igyekszem kérni tőled,
mert a hangnem tervek kártyavárként összedőltek.
Hangod egy újabb szelete kezemben,
valamerre tévúton eltérített hangnemekben,
mert mit valamikor szalagra vettek,
s majd virtuális tekercsre vettek, külömbözet keletkezett.
S ésszel még fel nem érhetem,
a hangfonalat merre egyengessem,
felfelé a hangkör irányába,
vagy lefelé nem egész fél hang haladással?
Ebből látszik újfent,
hangrendszered ismerete bennem míly gyenge,
újra s újra fut utánad az emlékezet,
a megismerő hit ismét szikrányi reményt keltett.
Még e percben képtelen vagyok
változó hangelemeid kötni egymáshoz,
ha felcsendül egyik, miként viszonyítsam a másikhoz,
s még erre gondolok, figyelmem repül harmadik felett....
Be kell valljam félve,
énem titkon már ideje kérdezi tőled,
e sok szeletes hangegység mivégre keletkezett,
a változó formák véghetetlen eltérése miféle okból lett benned?
Nem tudok kitérni a válasz kereséséből,
kíváncsiság, vagy hajthatatlan vágy,
ami visz tovább, talán megértés kulcsa,
úszom, s véget nem ér az árvíz feneketlen kútja.
Nyílvánvaló, bármi is e rejtélyes jelenség története,
még okozatot, összefügést hírből sem ismerek,
kérdezek, s még találgatni sem merek,
őszintén hiszem, hogy megérthetem e furcsa képletet.
E sok kérdés után zárom levelem,
még nyíltabban figyelem az apró jeleket,
s ha újabb momentumot meglelek,
hálatelt szívvel teszem össze kezemet.
S minthogy elménél a lélek többet tehet,
megkérem lelkemet, hallgasson tégedet,
világosítsa meg értetlen énemet,
hogyan egyesítse hibátlanul zengő éneked.
2015. szeptember 24.