Tavasz
Mogorván a tél
Széllel, faggyal
még vissza-visszajár.
De űzi őt a Nap,
A langyos napsugár.
Élednek a mezők,
Rügyeznek a fák,
Szellő ringatja az ágon
Az első fecskepárt.
Tegnap még kopár volt,
Ma illatos a rét,
A sok vadvirág illata
A tavaszt hozza elénk.
Mindenütt, hol van
Fa, bokor, virág,
Ontja mámorítón
A tavasz illatát.
A kis cinkének is
Tavasz dobogtatja szívét,
Mikor esdeklőn
Párjának csicsergi
Szerelmes énekét.
A természet lerázza
Magáról a téli ruhát,
Illatot áraszt mezőn, réten
A sok virág.
Zöld mezt öltenek magukra
Bokrok és fák,
Tavasz van.
Illat... kirándulás...
Leány kacagás... napfény melege,
Tavaszi varázs, az ébredés ünnepe.
