Távol vagy
Olyan távol vagy tőlem,
olyan messze mentél el...
Azóta a csillagok is bánatosan bandukolnak -
talán a hajnal már nem is jő el.
A hold is felhő mögé rejti
halvány, sápatag orcáját,
és a szél is céltalan űzi
az éji lepkék számtalan raját.
Az utca is végre elcsendesül;
a város megpihen végre,
csak a lámpák bámulnak unottan
az aszfaltra és az ásító terekre.
Csend van; az éj leple rám
is rám teríti álmos szárnyát,
s gondolataim bénán lengik
körül lelkem sötét árnyát.
A hit helyébe lassan kétely lép
s az éji csendel együtt lopakszik
szobámba és dermedt testemen
keresztül hatolva lelkemre telepszik.
Kínzó vágyként zúg bennem a
gondolat: nem vagy velem;
olyan messze mentél el...
Olyan távol vagy tőlem.
(Pest, 03. 06. 10. kedd)
