Távoli rezgések
Órák telnek el és hosszú percek;
Hangszínek furcsa zenéje nyomja szívemet;
Némán bizonytalanul kérdezem
Miféle ismeretlent lelek én tebenned?
Nem félek; különös áhítat vesz körbe engem;
lassan a kimondatlan hangok, szavak új értelmet nyernek;
Igazság és lélek fellázad
hangod Homorú tükör függönybe lopott elrejtése ellen
Hangod színét Eljátszott szándékkal koptatták;
Rezgések millióit kővé dermedt törmelékbe ásták;
Azt hitték az idő elmarhatja a múlt ezernyi elemét
s nem lesz ki összeszedje hangvázlattból rezgések vonalán éned sok szemcséjét.
Addig hallgatlak az elfoszlott membránon át;
még elmém lopódzik porrá zúzott szavak mögé;
lelkem végül kinyitja Hang-világot kapuját,
Elmondja azt, mit az idő gyilkosai orvul elválasztottak.
Nincs más esély, minthogy kutatok
A már befogadott dalnokom hang-vonalán haladok,
illesztgetem zengését hangod apró szemcséi közé
míg el nem érek elrejtett dallam-hegycsúcsaid fölé.
2015. augusztus 11.
