Távozás
(Ének egy ismeretlen szerző lantnótájára Tamásnak, az oskolából kiballagásunkra)
Innen immár elmegyek,
Jó barátom, ég veled!
Most nagy bánatom vagyon,
Érted szívem fáj nagyon!
Könnyeső fut arcomon,
bús ének szól lantomon.
Hozzád zeng e kis dalom,
Tőled válnom fájdalom!
Hozzám mindig hív valál,
Hazug szóval nem csalál,
Ha leléd rossz kedvemet,
Vígasztaltad lelkemet.
A hosszú úton baj nem ér,
Mert emléked elkísér.
Versemnek itt légyen vég:
Sok-sok jókkal áldjon ég!
(1976. Jún. 6..)
