Te is, anyám...?!
Már csaknem Európába értünk
vándorló őseink kétezeréves nyomán!
A magyarok nyilaitól hajdan rettegő Európába!
Itt a magyar földön, Kárpát-medencében...!
Alföld, Balaton, Duna-Tisza köze...
Tatárdúlás, török uralom, monarchia...!
Szabadságharcok és világháborúk...!
Magyarok Amerikába, Európába, mindenhová...!
Nemzetközi nemzet! Népek velünk, s mi velük!
Keserves vereségek és dicsőséges győzelmek!
S még itt vagyunk! Megmaradtunk! Megyünk tovább...!
Hangyák és Nobel-díjasok, büszkén és szégyenteljesen!
Ötvenévre távol és mégis közel a tálhoz...!
Koldus is van, viskó is, módos is, palota is,
templom is, börtön is,szenny is, kultúra is...!
Ember és állat...Emberibb állat és állatabb ember!
Szeretet és gyülölet, mennyország és pokol!
Szerelem,család...Milliók őszülése,ráncai...
Múlt és jövő....,s a jelen jóval és rosszal...
Csecsemő csodák-útján! Ugyanő kukában,utcára lökve!!
S felsír a hangja: Te is, anyám?!
Mózes-kosárban, fagyban és sárban,
meleg pólyában, kinn éjszakáztam ...!
Az utca csendes,ölébe nem vesz...!
Szeretet mentes ártatlan rend ez...!?
Ez a Nagy Élet?! És ez a hazám?!
Jó szót remélek!! S még Te is, anyám?!
