Téli álom
Fúj a szél, hull a hó,
fehér, hófehér a takaró.
Tél van, álmodom -
Zúzmara ül az ágon.
Fagy van, jég és hideg,
Süt a nap, de hol a meleg?
Hova tünt? Hova lett?
Mért van így? Mért lett
Puszta, rideg űr a szívem,
Amit idáig melengettem híven?
S most, hogy lángolni tudna,...
Akiért tenné, megfagyasztja.
Mert jég az a szív, amit szeret,
Ellene az enyém mit sem tehet.
Mint télen a tó vize,
Melyre az óvatlan, ha rálépve
Menni próbál rajta
Eltörik, beszakad, meg nem olvadna!
A rajtalevőt megöli!...
Hogy szereti-e, az mindegy neki!
(Pest, 01. 01. 19. péntek)
