Téli esték
Minden évben egymás után változnak az évszakok,
mint a papíron a szavak, mondatok és versszakok.
Ám a négy évszakból kettő valahol megrekedt,
az éghajlat csendes Balatonján a jég megrepedt.
A Főtéren a víztorony köré faházak telepedtek,
köztük a város apraja-nagyja óriássá cseperedtek.
Azt hiszik, hogy a multiplex és mekis kaja után
nekik a sör, cigi vagy pálinka és forralt bor dukál.
Én inkább buszra szállok és otthonomba ballagok,
a szobánk melegében meghitt zenéket hallgatok.
Meleg pokróc alatt teázva várom az életem párját,
míg betolja a járdán, kutyánk ugatja a kerékpárját.
Átöltözik és mellém bújik a kényelmes kanapéba,
mint szerelmes lány a hófehér Mercedes kupéban.
Összebújva gondolkodunk, hogy miért ilyen a tél,
az időjárás országszerte szállingózva mitől fél?
Nem kell hólapát, az ablakon túl sem jár a hótoló,
nem integet a hóember, a kezemben sincs hógolyó.
Az ablakon nehezen csúszik a sajt nélküli roló,
a Mikulás meg majd eheti a diétás kókuszgolyót.
Ha benéz hozzánk a párkányon, csak papucsot lel,
ajándékként abban csak a házadó csekkje telel!
Fizetés? Az füstbe ment terv, s kiszállt a kéményen,
egymást ölelve vacoghatunk a télen keményen!
Nem baj, a szomszéd segít betolni az aggregátort,
begyújtjuk a tűzhelyet és bedugjuk a hősugárzót.
Aztán tüzifa gyanánt felszedjük a fenyőpadlót.
A kis kályhában van még hely, elfér benne a sublót.
Azt álmodtam, hogy egy ponty úszkál a kádunkban,
lassan kibotorkáltam a fürdőszobába kábultan.
De ott hal helyett csak a zoknim ázott frissen, üdén,
kérdően nézett, na milyen lesz a karácsony az idén.
Siófok, 2015. 12. 03.
