Téli kép
Néztem a várost,
Az alattam elterülő tájat,
Jégbe öltözött utcaköveket,
Görcsös, öregedő fákat.
Gázlámpák hunyorgó fénye
Még marasztalta az éjszakát,
De a hófedte háztetők felett
Visszavonhatatlan lebegett
Bíborával, a szürke köd felett,
A hajnal. Induló buszok sikító zajjal
Darabolták a riadt csendet
- A lámpák villogó zöldje-pirosa
Tartotta köztük a rendet.
Néztem a várost.
Előttem vasban és betonban,
Merészen az égig ért az új,
Mögöttem az ódon vár falához
Félénken simulva hallgatott a múlt.
Távol, a zörgő-zajongó határon,
A jövő sziluettje látszott.
