Testamentum
Szólítottak, hívtak engem,
Úgy érzem, most el kell mennem!
Egy éjszakán elaludtam,
Holt szüleimről álmodtam.
Apám fáradt a munkában,
Anyám főzött a konyhában.
Míg az ételt kóstolgatta,
Kedves dalát dúdolgatta,
S mondta: "Pali, gyere enni!"
(Alig tudtam felébredni.)
Szólítottak, hívtak engem,
Úgy érzem, most el kell mennem!
Vonatom cél felé fordul,
Lassul, kereke csikordul.
Tudom, Nem sok van már hátra,
Megyek a végállomásra!
Szólítottak, hívtak engem,
Úgy érzem, most el kell mennem!
Jónéhány évet megéltem,
- Talán túl sokat reméltem; -
Reményeim füstbe szálltak,
Én sem kellek e világnak!
Szólítottak, hívtak engem,
Úgy érzem, most el kell mennem!
Testemet adom a földnek,
Bűnös lelkem teremtőmnek.
Van egy kicsiny földi vagyon,
Azt mind két emberre hagyom.
Szólítottak, hívtak engem,
Úgy érzem, most el kell mennem!
Egyik részét Liluskámnak,
A hűséges asszonykámnak!
A másikat szép húgámnak,
Kedves Borsodi Zsuzsának!
Apám, anyám, miért sírtok?
Megyek hozzátok, mert hívtok!
Gyertek értem, s ha kell mennem,
Vigyetek el éjjel csendben!
