Tihanyi Árpád emlékére
A bátor szívű győri tanárt,
Hívta a forradalom,
Tüzes lélekkel szavalni,
Kint a pályaudvaron.
A Nemzeti Dal égett ajkán,
És sokak szívében,
Együtt mentek résztvenni hát,
A győri tüntetésen.
Ő ezután, Bécsben is járt,
Támogatást kérni,
Igyekezett, lázas szívvel
Senkitől sem félni.
Bár tudhatta, tetteiért
Valószínű halál jár,
Hogy őrá a két kisfia,
Eztán már, hiába vár.
Elítélték, kivégezték
Párjára egy álom szállt,
Bekecsének galérjában,
Búcsúlevelet talált.
Olaszfán az emlékműve,
Díszíti a parkot,
Szíve bátorsága előtt,
Én is fejet hajtok.
