Irodalmi sarok
ugrás a lényegre   ugrás a hírekre
Irodalmi sarok ( A vakok és gyengénlátók alkotásaiból )

Menü

Horváth Zoltán (Matula)


Tolvajt kiáltok!

Nem akartam az előző derűs hangulatú levelet elrontani, de sajnos nem a Vicus levele ébresztett, hanem a lányocskáim.
A gyengébb idegzetűek most találják meg a Del billentyűt.
Az egész még tegnap kezdődött.
Este 10 körül megérkezett a nyaralni vágyók csapata.
4-en jöttek, egy mitsubishi 5 személyes, platós, 2500 köbös furgonnal.
A jószág enyhén szólva is a bónusz kategóriába tartozik.
Bori majdnem Apósa, a Veres bácsi tavaly vette, a jól prosperáló kft-jének, és Lacus néha megkapja személyi használatra.
Ez most is így történt.
A csajok rászerveztek, és együtt lejöttek múlatkázni.
Szóval érkezés, puszilkodás, és a csapat máris ketté vált.
Anna, Zsófival azonnal elkezdett fürcsizni, tollászkodni, szépítkezni, cicomázni, és mindent elkövettek annak érdekében, hogy ma Ők legyenek az éjszaka titokzatos, de annál csodálatosabb hölgyei.
Bori, meg Lacussal azonnali hatállyal kérlelhetetlenül lerombolt a partra pancsizni.
Mire a puccos dámák elkészültek, persze addigra 5-ödször módosítva a randit a többiekkel, a fürdős... csapat épp vissza ért, hónuk alatt a Katával, aki addigra pont bezárta a boltot.
Az első fele épp csak elment, a második sor meg már kezdte is a szépitkezést.
Szerencsére Lacussal tarkítva, aki becsületes férfi emberként nem sok időt hagyott a maszatolásra.
Így aztán fél 12-kor az utolsó is elhagyta a haciendát.
Mielőtt elmentek, azért a vakból csak kibújt az elégedetlen, és végig kérdeztem, ajtók bezárva?
Aztán mint ki dolgát jól végezte, Jóízűen bealudtam.
Hajnali 2 körül megérkezett a csapat első fele.
Naná, hogy a vének.
Mármint a 24 évesek, Bori, és Lacus.
Kicsit felriadtam, váltottunk pár szót, majd Ők is takarodót fújtak.

Részemről boldog voltam, hogy viszonylag jól alszom, a jéghidegnek tűnő 26°-osra vissza hűlt levegőben.
Még azok a rohadt üzekedő macskák se zavartak meg nagyon, az ablak alatt.
A következő időpont fél 4.
Ekkor érkeztek meg a kiccsajok, a partiról.
Pisike után Anna olyan kicsit hülyén kérdezi, hogy volt nálam valaki az éjszaka?
Mondom neki félálomban, hogy:
- Persze, Anyátok leugrott kicsit bosszantani engem.
De mielőtt a másik oldalamra fordultam volna, egy irgalmatlan méretű lángoló felkiáltójel jelent meg előttem.
Azonnal felültem derékszögbe, és hisztérikus hangon, majdnem sikítva kérdeztem:
- Micsidííí???
Miaz, hogy volt-e itt valaki?
Hülye vagy?
Szórakozol velem?
Mesélj máááár!!!
Mi történt???
Segítség!!!
Tolvajok!
Mi tűnt el?
Csináljatok már valamit!
Szóval, adrenalin az egekbe, még a Grippen fölé, és a teljes beszarás egyszerre.
A lányok mentségükre előadták, hogy elsőre az tűnt fel nekik, hogy a vendég kislány, a Zsófi cuccosa derekasan ki van borogatva, pedig Ő biztosan nem úgy hagyta.
Aztán vették észre a szúnyoghálón éktelenkedő több mint 1 méteres vágást.
Ez már nekik is sok, vagy mondhatnám inkább sokkk volt, és szóltak nekem is.
A következő hátborzongató valóság az a konyhai terasz ajtó volt, amit még amikor elmentek ÉÉN is ellenőriztem, hogy bukovárin van-e.
A nyílászáró tárva nyitva volt.
Ezt kívülről nem lehet kinyitni, hiszen hiába tudsz benyúlni, ahhoz, hogy teljesen kinyisd, először csutkáig be kell zárni.
Ez pedig belátható, hogy kívülről lehetetlen.
Pár perc múlva már azt is látták, hogy minden fiók ki van húzva.
Cserébe átnézték mindenki személyes holmiját, pénzét, mp3-asát, telóját, bugyiját, és minden féle elektromos kütyüjét.
Bele értve a Kata asztalon lévő laptopját is.
Még az ÉÉN pénztárcámban is leltárt tartottunk.
Találtam is + 54 Ft-ot.
valahogy semmi nem hiányzott.
Azért a kedvem nem volt ilyen jó pofa.
És ebben a pillanatban fény gyúlt a fejembe.
Először megörültem neki, hogy nem kell ehhez olyan bonyolult műtét, mint amilyen elé a Bütyök néz, és már meg is látultam.
Aztán rájöttem, hogy ez nem más, mint a tudat alatti Ydamom vészjelzése.
Vigyázz Te barom!
Még nincs vége a veszélynek!
Felnyögtem, hogy: Sluszkulcs!
Hol a kocsi sluszkulcs?
Erre a csajok egyöntetűen az ablakra tapadtak, de szerencsére a kocsi ott büszkélkedett a hajnali fényben.
Csodálatosan villant meg a hajnal első sugara, a metál akármilyen színén, és az elején domborodó 3 gyémánt vissza tükrözve a nap első sugarát, egy hihetetlen csudálatos, szivárvány színű fényhidat képzett a semmi, és a valami között.
Hűűű.
Mondták, ez még megvan.
Nekem még mindig szűkölve csak annyi jött ki a Torkomon, hogy: Sluszkulcs, Sluszkulcs, Sluszkulcs!
Pedig még nem is csuklottam.

Lacus, aki eddig még boldogan alucizott, azonnal Bori prédája lett.
Borika elkezdte szaggatni, pofozni, és közben sikítva faggatta, a kocsi kulcs hollétéről.
Már Ők is kitalálták, hogyha a kulcs nincs meg, akkor bármelyik pillanatban eltűnhet a kocsi.
Lacus a tudatlanok boldogságával felmutatta a korpuszt, és ezzel vissza aludt.
Mi még sokáig taglaltuk az esetet, és levontuk a tanulságot, miszerint nem szabad ilyen drága kocsival hivalkodni, és az ablakot sem szabad tárvára hagyni.
Maximum bukovárira, de még a redőnyt sem kockázatos lehúzni.
A levezető beszélgetésben még felemlegettük a Labanc szomszédot, Isten nyugtassa, aki amikor elment nyögdíjba, a végkielégítéséből vette ezt a nyaralót, és egy Skoda Oktáviát.
Aztán az első héten ugyan ilyen besurranásos módszerrel elkötötték a Skodust, ráadásul úgy, hogy Ők a nappaliban nézték 4-en a TV-t.
A cigók meg a konyhából elemelték a kulcs csomót.
Halkan kinyitották a kocsibejárón a nagykaput, és már repült is a skodus.
Ők azonnal kirohantak a zajra, és még épp látták a vadonat kocsit bekanyarodni a Keszegre.
Aztán soha többet.
A biztosító szerencsére valamelyest enyhítette a kárt, de azért az azt követő hónapjukra nem igazán lettem volna kíváncsi.
Aztán meg az évekig tartó paranoia, hogy mert a magyarok mindent ellopnak, ami mozdítható.
Hát akinek ezek után még van, annak jó reggelt kívánok!

Pusza: Az idegroncs Matula árnyéka

doboz alja
oldal alja