19. Tömegoszlatás Szögedében
Elérkezett március idusa.
Bár a Laca Idusa sokkal csinosabb volt, de nekünk ez jutott.
Amúgy az időjárás kegyes volt hozzánk, hiszen langy meleg volt, a kék égben bárányfelhők úszkáltak, madarak csiviteltek, és az egész feelingnek olyan ünnepi hangulata volt.
ÉÉN, mint örsellátó, már tudtam, hogy be van hűtve 3 láda sör, és készültem az ebédre.
Erre , mit ád az Isten, megszólal a riadócsengő.
A Rosseb egyen meg!
Már megint mi a frász van?
Persze ÉÉN a riadó csoportot erősítettem.
Ez megint egy hasznos tevékenység volt.
Igazán, feladata a rics-nek élesbe, csak ez az egy volt, a másfél évem alatt.
Ja, nem.
Valóban volt még egy bevetés, de akkor épp nem voltam rics-es, a bevetés helyszíne meg a kis korcsmáriumunk volt.
Konkrétan a szabiról beérkező járőrök kicsit még megálltak a korcsmában, és sikerült összetűzésbe keveredniük a h v csékkel.
Pontos fordításban, a helyi vagány csávókkal.
Végül is csak akkor kértek a milyeink segítséget, amikor az ajtóban megjelentek az unokatesók.
A két bajba jutotthoz még csatlakozott két rics-es, és 4-en eldádázták a 12 fős rokonságot.
Mondjuk a mieink közt volt egy fekete öves Aikidós, egy kenus, és két kőműves.
Erőfölénnyel vitték a balhét.
Ezen kívül még 1 gyakorlat is volt.
Hát ezért, ÉÉN, mint főlébec, elég sűrűn voltam beírva a rics-be.
Jelen esetben, azonban ez nem volt olyan buli..
Nem volt elég, hogy a Főhangya eeftás vót a rics p k, és megkaptam a lusta Cézi kutyust.
Na akkor már rosszat sejtettem.
Ugyanis normál esetben csak 1 kutyát vittünk, most meg fejenként egyet.
Még a sofőr is kapott egyet.
Aztán amikor kiderült, hogy békés Egyetem Pisták tüntetgetnek, és azokat kellene szét kergetni, egyszerűen csak meghasonultam.
Szívem, és az eszem szerint inkább azon az oldalon álltam volna, de most...
Háát mit mondjak.
Kész voltam, mint a túrós csusza.
Szét csúsztam.
Mindegy, majd menekülök kicsit, és maximum megfenyítenek a rossz szolgálatért.
Mentünk.
10 perc múlva már ott voltunk a helyszínen.
Akkorra már derekasan állt a bál.
Egy kis utcakő eső meg se ártott.
Elhangzottak a parancs szavak.
Felsorakoztunk, kőzápor, és füttykoncert kíséretében, aztán elindultunk előre.
Ekkor kisebb ribillió támadt, és a diákok nekünk ugrottak.
ÉÉN szépen mindenkit magam elé engedtem.
Ekkor kaptam egy derekas nagy frászt.
Ez hiba volt.
ettől még ugyan nem lettem volna pipa, de sajnos lerepült a szemüvegem.
Attól meg világ életemben elöntötte az agyamat a vér.
Most is így történt.
Először visszaadtam a tockost, bár az egyáltalán nem volt biztosított, hogy a jogos tulajnak.
ÉÉN ugyanis akkor már csak gyengén látó lettem, a kukker nélkül.
Aztán gyorsan félre hallottam egy vezényszót, és nekik eresztettem Cézit.
Mondván, hogy fellélegzésként megkeresem a hemügét.
Azonnal meg is találtam, és még a lencse meg se karcolódott.
Csak a keretet kellett később nyugdíjaznom.
Amit láttam, az viszont a csuda volt, maga.
Cézi kutyus, a majd' nyögdíjas blöki addigra már 4 földön vonagló diákon uralkodott, egy-egy szájkosaras ütéssel.
De az semmi, mert addigra már a többiek is elengedték a vérebeket.
Mire visszarendeltem volna, már az ötödiket is ledöntötte a lábáról.
...
Mikor lezajlott ez a kis szemüveg mentő akcióm, már el is ült a csatazaj, az 5 kutya fölényes győzelmével.
A tüntetők megfutamodtak.
Aztán még vártunk ott egy-két órát, de már nem keveredtek arra mégegyszer.
Büszke sosem voltam erre a cselekedetemre, de legalább ennyivel megúsztam az egész bulit.
Ebédre már otthon is voltunk.
Aztán mivel az akkor még egyeduralkodó Királyi TV nem mondott semmit az atrocitásról, megnyugodtam, és el is felejtettem az egészet.
Most már folytatódhatott a békés tavaszodás.
Később, amikor leszerelés után vissza mentünk a bolond kutyáért, utána iddogáltunk egy kicsit a Szögedi Birka csárdában, és közben megjelent egy 3-4 fős vidám társaság.
Ezek aztán jól felismertek, hogy ÉÉN voltam a szemüveges katona, és odajöttek.
Mi is 4-en voltunk.
ÉÉN fel sem ismertem Őket, de megszólítottak.
Hamar tisztáztuk a felállást.
Mármint a márciusit.
Mielőtt kibontakozhatott volna az ütésváltás, megbeszéltük a pofon osztó sráccal.
sikerült tisztázni az alapfelállást.
Mikor elmeséltem, hogy életem legkellemetlenebb percei voltak, azok a pillanatok.
Ő is megerősítette, hogy látta rajtam a tétovázást, ezért ÉÉN kaptam a pofont.
Aztán Ő lepődött meg legjobban a kutya erején.
Na innen összebratyiztunk, és estig derekasan lerészegedtünk.
Egyszer még beszéltünk Budán, amikor igyekezett a reptérre, mert mint újdonsült diplomás büszkén távozott Kanadába, a nagybácsikájához, és még megvolt a telószámom, és felhívott előző este.
...
