Történet egy csaknem eltérített bakelit lemezről
Gondoltam e levelemben
ismét megnyilvánulok egy történetben,
s elmesélem egy hanganyag
megmentésének furfangos nagy kalandját...
Birtokomba kerülhetett egy kis lemezkorong,
melyen két szám volt található,
mit a harminchat hangú dalnok
mindahány szép hangján énekelve dalolt!
Volt egy bugyuta műanyag lemezjátszóm,
eltolta lefelé az összes hangot,
meglassította egyenetlenül a zenét, dallamot,
éppen csak hallgatni lehet érdemes rajta a korongot.
Feltettem nagy örömtől repdesve,
s 45 fordulatú állásba vettem,
felcsendült a csodás dalnok zengése,
betöltötte a teret megfoghatatlan rezgése.
Kedves barátnőm huncutul megszólalt:
Ejnye, ezt jól felgyorsítottad!
- Dehogy, ez tévedés,
ennek így kell szólnia, kétségre semmi esély!
- Dehát olyan érdekesen zeng ez így!
- Türelmetlen mindenedet, hogy nem bírod ki!
Várd meg, míg hármas oktávból lereszkedik,
addig úgy látom apró füled megzavarodik.
Gyermeki hangon kacagott,
csendben mellém húzódott,
most már nem szólt, hallgatott,
hogy fogja követni ezt az elvarázsolt dallamot.
Aztán kezdtek mutatkozni mélyebb hangszínei,
váratlanul felsóhajtott,
száján ennyit ejtett ki:
Most fontos lenne bocsánatodért esedezni!
Dehogy, nincs miért ezt tenned,
én rajtad mosolyogva nevettem,
harag, vagy gúnynevetés fonalát fel sem vettem.
Különben is: Tudom, egy életre megjegyezted!
Jó kedvűen váltunk el egymástól,
bizonyára egyikünk sem szabadult nevetségünk tárgyától.
Új színét ismerte meg az éneknek,
lett játéka ártatlan kis tévedésnek.
Később egy pár héttel
egy ügyesebb lejátszó szerkezettel
digitális hangfogóba bekebeleztük,
jól irányzott mozdulattal számítógépre vettük.
Ez is huncut egy korong forgató,
fél hanngal hajítja feljebb a helyes hangot,
legalább egyenletesen forgatja tűre a hanganyagot,
így volt gondos visszakormányzásra mód.
Hangszerkesztő program okos művelettel
kezem alatt megfelelő hangnemre helyezte,
hallás képességével álltam őrt felette,
figyelem, és gondos hang formálást ezúttal csalódás nem követhette!
Igaz ezesetben segített emlékezetem,
s hogy e hangot tán mindennél jobban ismerem,
talán bízhatom benne, hogy eképp el nem téveszthetem,
így szól most is lemez nélkül e lemeze!
Azért írtam meg e történetet,
mert ennél furcsábbak is megestek,
s van, mi beillik máig örök rejtélynek,
még lesz emlék, mik e helyzetről szemléltetnek!
2015. szeptember 4.