Irodalmi sarok
ugrás a lényegre   ugrás a hírekre
Irodalmi sarok ( A vakok és gyengénlátók alkotásaiból )

Menü

B. Haraszin Erzsébet


Tücsök úrfi menyegzője Csiga hercegnővel

Egyszer elment sétálni Karcsi, a Tücsök úrfi. Sétálgatott a csodálatos szép zöld mezőn, lombos kis bokrok alatt, árnyas fák alatt olykor-olykor megállt, eszegetett, aztán persze ment tovább. Megnézegette a gyönyörű, szép mezei virágokat, nézegette a pillangókat, megcsodálta a katicabogarakat, az ő csodálatos, szép pöttyös ruhácskájában.

Úgy el volt foglalva a sok-sok szép látnivalóval, hogy egyáltalán nem jutott eszébe az esti koncert. Annyira elvolt úgy egyedül, a természet csodáival, fel sem tűnt neki, hogy vele szemben jön a csiga. Mintha nem is látta volna. Mindössze csak annyi, hogy egy pillantást vetett rá, és ment tovább a maga útján. A csigahercegnő - Viola - meglátta, és rögtön megszerette. Hát, vette a bátorságot és megszólította Tücsök úrfit:

- Állj meg egy percre szomszéd, beszélgessünk! Nem szeretek egyedül sétálni.

- Semmi akadálya. - válaszolta Karcsi, a Tücsök úrfi. - Ha csak ennyi a kívánságod, állok rendelkezésedre.

Aztán szépen elindultak közösen, sétáltak tovább, beszélgettek hol erről, hol arról, csak úgy baráti alapon. Aztán egyszer csak megáll a csigácska, a kis hercegnő és így szól:

- Tudod milyen rossz egyedül lenni?

Tücsök úrfi elcsodálkozott:

- Hogyhogy rossz egyedül lenni? Én soha nem vagyok egyedül, nekem szép nagy, családom van, és mint tudod, én zenész családból származom. És neked nincs családod?

- De van, hogy ne lenne. Az én családom a csigák királya, édesapám közvetlen a király.

- Huha, az angyalát! Hát neked ilyen magas tisztségu nemzetséged van?

- Hát... igen...

- Akkor azt hiszem, a mi barátságunknak már itt vége!

- Méghogy vége! Hát miért lenne vége?

- Ugyan már! Hogy lehet barátja egy Tücsök úrfi a zenész családból egy hercegnőnek?

- Á, nem olyan nagy baj az, hisz ettől mi még jó barátok lehetünk! Ezt még apám sem akadályozná! - mondta Viola hercegnő.

- Ja, persze! - szégyellte el magát Tücsök úrfi - Bocsáss meg! Még be sem mutatkoztunk egymásnak! Én Karcsi vagyok, Tücsök úrfi, a főprímás.

- Az szép lehet! Igaz, olykor-olykor titokban hallgatom azt a csodálatos, gyönyörű koncertet, amit esténként előadtok. Nagyon tetszik a zenétek! Úgy szeretném, ha majd nekem is olyan férjem lenne, olyan nagy tehetség, aki oly gyönyörűen hegedül, ahogy ti tudtok hegedülni.

Tetszett a dicséret Tücsök úrfinak, Karcsinak, ki is húzta magát, úgy becsületesen, ahogy illik!

- Hát, igen, nekünk ez az életünk. Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy szórakoztassuk a barátainkat, az erdőn-mezőn élő állatokat. Persze van úgy is, hogy bemegyünk az emberek közé, és nekik is előadunk esténként egy-egy koncertet.

- Nagyon örülök! Gondolom, az emberek közt is nagy a sikeretek.

- Hát, azt el kell ismerni, hogy van sikerünk, szeretnek az emberek!

Szegény csiga hercegnő, Violácska, elszomorodott. Észrevette ezt rögtön Tücsök úrfi:

- Ugyan már, ne szomorkodj, hisz nincs okod szomorúságra egyáltalán!

- Dehogy nincs... Mi, a Csiga-nemzetség semmi olyat nem teszünk, ami az embereknek, vagy az állatoknak gyönyörűsége lenne.

- Ugyan már! - vígasztalta Tücsök úrfi. - Ezen nem kell elkeseredned! Hidd el nekem, nincs olyan teremtmény ezen a Földön, amelyiknek semmi haszna ne lenne a világon! Ti is biztos tesztek olyant, ami az embereknek, vagy az állatoknak hasznára lehet.

- Jó, jó, elismerem - mondta a kis hercegnő, Viola ?, de hát a te munkád, a te tehetséged, az bizony csodálatos!

- Áh, semmi az, ez már családi hagyomány! Mi beleszületünk a hegedű művészetébe.

És mintha mindketten elkezdenének gondolkodni, mert elhallgattak. Egyszer csak megszólal Karcsi, a Tücsök úrfi:

- Mondd csak Violácska, kis hercegnő, találkozhatnánk mi még ezután is? Persze, ha a fenséges apád megengedi.

- Óh, hogyne, boldogan! Máris megyek apámhoz, s jelentem, hogy mily csodásan töltöttem el a délelőttömet! Ja, igen, és még mielőtt elmegyek, nem akarod mondani, hogy legközelebb mikor találkozunk?

- Ja, persze, ki is ment az eszemből, mert már nekem az esti koncerten jár az eszem.

- Jajj de jó, ott leszek, ott a bokorban fogom hallgatni a muzsikát! Jajj, de gyönyörű lesz!

Megörült, borzasztóan megörült Tücsök úrfi a főprímás, hogy lesz neki, ha csak egyetlen vendége is, de az az ő vendége lesz! Mindkettő hazafelé indult, és elújságolták otthon, hogy micsoda kalandban volt részük!

Hát, igencsak meglepődött a Tücsök-család, hogy Tücsök úrfi, Karcsi ily rövid úton talált magának, hogy úgymond máris egy menyasszonynak valót!

- No-no! Ne rohanjunk úgy előre, mert annak biz király az apja, nagy nemzetség! Ugyan szóba sem állnának azok egy ilyen szerencsétlen hegedűssel, mint én vagyok!

- Nana, hátrább az agarakkal! Ne becsüld le magad! Vagy te olyan legény, mint az a hercegnő! Miért, ő mit tud olyant, amivel szórakoztatná az állatokat, az embereket?

- Hát... ez igaz... Nem tudom... de majd este ő lesz a vendégünk, a díszvendégünk, és meg fogja hallgatni a mi csodálatos előadásunkat.

- Na, látod, ez már beszéd! Akkor hát összehívom az egész bandát, és bizony-bizony gyakorolni kell, hangolni kell, hogy elkápráztassuk vele a kis hercegnődet. S biza beléd is fog szeretni, úgy ám, hogy soha-soha az életben el nem fog téged felejteni.

- Hát, az bizony nagyon jó lenne... már alig várom az estét!

- Nocsak, nocsak! Mintha máris szerelmes lennél!

Elpirult szegény Tücsök úrfi, szinte eltakarta szégyenében az arcát, hogy senki a világon észre ne vehesse, hogy ő bizony tényleg beleszeretett a Csiga hercegnőbe. Hát, nagyon, de nagyon várta az estét, elővette hegedűjét, tisztogatta, takarította, hogy az estére gyönyörűen szóljon, kifogástalanul. S miután végzett a munkával, letette óvatosan a hegedűjét, és úgy döntött, hogy pihenni tér, hogy estére oly gyönyörűen játsszon, mint még soha eddigi életében.

Eközben bezzeg a csigahercegnő is, Violácska is úgy szedte a lábait, ahogy csak bírta, hogy mielőbb hazaérjen királyi apjához, és elmondja neki milyen kalandban volt része. Hazafelé menet találkozott a sündisznóval, megkérdezte tőle:

- Hát te mitől vagy oly boldog, kis hercegnő?

- Á, nem árulhatom el, egyelőre még titok! De ha eljön az ideje, ígérem, megmondom neked!

- Hát, ahogy gondolod! - válaszolta a sündisznó. - Akkor viszontlátásra!

Elbúcsúztak egymástól, a Csiga hercegnő ballagott tovább, már persze, már amennyire ballagott; igyekezett, ahogy tőle tellett. Útközben összefutott a szarkával.

- Adjon Isten, hercegkisasszony! Hát hogy, s mint szolgál az egészséged?

- Köszönöm szépen, megvagyok. És te Szarkaságod, hogy vagy?

- Köszönöm, én is megvagyok! Na, tudsz-e valami új, hírrel szolgálni? ? kérdezte a szarka.

- Én ugyan semmit nem mondhatok neked; semmi újat nem tapasztaltam, nem láttam.

- Hát ez nagy kár, mert tudod, én vagyok az erdei postás, és ha valami hír van, azt nekem mindjárt tudatnom kell az erdő lakóival.

- Tudom, hogy ki vagy, s ígérem neked, mihelyst lesz valami újságolni valóm, első dolgom, hogy téged fölkeresselek, veled közöljem, hogy hírül add az erdő lakóinak!

Ezzel a szarka is elköszönt, ő is ment a maga útjára.

Na, végre hazaért a hercegkisasszony, Violácska, ment egyenesen az édesapjához. Hát az édesapja azonnal felfedezte, hogy a csigahercegnője Violácska valami furcsát akar neki mondani, mert hát nagyon összehúzta magát, olyan szégyenlosen. Édesapja szeretettel megkérdezte:

? No, mondd csak kis hercegnom, drága kis Violácskám, hol s merre jártál, s mit láttál, mi öröm érhetett?

- Áh, édesapám, én igazán szégyellem magam...

- Nofene, hát mért szégyenlenéd magad?

- Hááát... mert - dadogott - olyan dolog történt velem, amit én még soha életemben nem tapasztaltam...

- No, halljuk hát, mi történt?

Nagy nehezen belekezdett a mondókájába, a csigahercegnő, Violácska és szépen el kezdte mondani az ő nagy találkozását a Tücsök úrfival, Karcsival. Hát, igencsak meglepődött, a fenséges király, hogy az ő lánya egy tücsökkel...? Hát ez hihetetlen! Felháborodott.

- Ez hihetetlen! És ez egyszerűen lehetetlen! Hát hogy képzeled, te, a hercegkisasszony, hogy te egy egyszerű tücsökkel, egy prímással randizni akarsz?

- Hát édesapám - mondta szégyenlősen a kis hercegnő ?, ez még nem randi, csak meghívott ma este a koncertre, s én úgy szeretnék ott lenni és meghallgatni.

- Hát ahhoz még nem kell mindjárt szerelmesnek lenni, hogy meghallgass egy koncertet!

- De édesapám, nekem egészen másképp ver a szívem, mint ahogy szokott... Kérem, ne haragudjon rám édesapám, én úgy érzem, hogy ez felejthetetlen ez a találkozás, és nekem mindenáron ott kell lennem!

Ej, törte a fejét a király, mit tegyen? Mire aztán kitalálta:

? Hát, rendben van! Ha annyira menni szeretnél, hát legyen! De persze, egyedül semmiképp nem mehetsz oda, gondoskodom neked kísérőről.

Erre magához hívatta a szolgákat, és így szólt:

- Menjetek gyorsan, siessetek, mert a hercegnő este koncertre szeretne menni! Kísérője pedig a Dada legyen!

Szaladtak is a szolgák ahányan voltak annyi felé. Keresték Nyuszit, a dadát. Megtalálták, s közölték vele: mindenképpen tegye nagyon szépen rendbe magát, vegye fel a legszebb ruháját, mert este a hercegnőt, Violát ő fogja elkísérni a koncertre! No hiszen, szegény Nyuszi leült megtörölte két oldalt az arcát, szemeit lehunyta, mint aki álmodik, majd dörzsölni kezdte, füleit teljes egészében hegyesre állította, és mit tehetett, mit mást,kénytelen-kelletlen, de bele kellett nyugodni az esti kíséretbe, valamint a koncerthallgatásba.

Hát, a kis hercegnő alig várta az estét, no persze Tücsök úrfi sem különben! Mindkettő nyugtalan volt, egyik sem tudta lehunyni a szemét. A Tücsök nagyon készült erre a koncertre. A csigahercegnő, Viola nem kevésbé. Érezte, hogy ott valaminek történnie kell! Este elköszönt édesapjától, és elment a dadával együtt a koncertre.

Oly csodálatos volt a koncert, hogy teljesen elámult bele! Persze a dadus sem panaszkodhatott, mert neki is tetszett. S miután véget ért a koncert, odament Tücsök úrfi, Karcsi, meghajolt a kis hercegnő előtt, és közölte vele a szándékát. A kis hercegnő, Violácska teljesen el volt ájulva az örömtől, hogy megkérte feleségül az a drága hegedűművész, a tücsök, és az nem akárki, egy főprímás, Tücsök úrfi, Karcsi, megkérte a kezét!

Azonnal el is indult hazafelé a dadával, bejelentették édesapjának, hogy megérkeztek, édesapja is érdeklődött csak annyit mondott:

- Menjetek csak nyugodtan, pihenjetek, majd holnap megbeszéljük!

Hát bizony, az az éjszaka a csigahercegnőnek, Tücsök úrfinak, nagyon, de nagyon hosszú volt! Alig várták a reggelt, hogy ismét találkozzanak! Igyekezett is, főleg a csigahercegnő, hogy mielőbb találkozzon az ő egyetlen szerelmével.

Nem sokat kell várakoznia, mikor Tücsök úrfi megérkezett. Nagy volt az öröm, hosszasan elbeszélgettek, és majd így szólt Tücsök úrfi:

- Most pedig elmegyek édesapádhoz, és megkérem a kezed, hogy adja áldását a mi házasságunkra.

- Hát, ahogy gondolod, Tücsök úrfi, én nagyon örülnék neki!

- Mert tudod, Violácska, kis hercegnő ez így szokás! De hát nem is tudom, illik-e oda egyedül mennem? Ezt meg sem kérdeztem a szüleimtől. Megbocsátasz, de én hazamegyek, megbeszélem szüleimmel, hogy hogy és miképp legyen. És majd este nálatok ismét találkozunk.

Elköszöntek egymástól, Tücsök úrfi, Karcsi hazasietett szüleihez, és elmondta, hogy mit szeretne. Hát nem igazán értettek egyet a szülők a fiuk elképzelésével, hiszen soha életükben nem hallottak hasonlót, hogy egy Tücsök úrfi feleségül vegyen egy csigahercegnőt! De hát mit volt mit tenni, látták fiuk szomorúságát, így nagy nehezen beleegyeztek. Még aznap este elindultak a kísérettel, hogy megkérjék Violácskát, a csigahercegnőt.

Persze Violácska is elmondott mindent a szüleinek, hogy mi az ő elképzelése. Hát ott viszont a felháborodás sokkal nagyobb volt, mint Tücsök úrfiéknál! Mert hát ugye mégis csak egy királyi nemzetség, Tücsök úrfi pedig egyszerű zenész! Nagyon elkeseredett a kis hercegnő, hogy mi lesz vele? Már pedig ő nagyon megszerette Tücsök úrfit! Hát a szülők addig-addig beszélgettek, míg a végén ők is beleegyezésüket adták.

Megérkezett a Tücsök úrfi, Karcsi kíséretével együtt, ajándékot is vittek a királyi családnak, és elmondták, mi járatban vannak? A királyi család jóváhagyta az esküvőt, és közölték, de akkor viszont, meg kell hívni az esküvőre az erdei lakókat! És ezt hírül kell adni még másnap, hogy mindenki időben értesüljön az esküvőről!

El is ment mindjárt csigahercegnő, megkereste a szarkát, hogy közölje,hogy náluk lakodalom lesz, ahová az erdei lakót, valamennyit mind meghívják. Kétszer sem kellett mondani szarkának, a híres postásnak, azonnal repült, mint a szélvész fáról-fára, és kiabálta:

- Lakodalom lesz! Lakodalom lesz! Az erdő népe mind, mind hivatalos Tücsök úrfi, Karcsi és csigahercegnő, Viola esküvőjére!

Csak úgy zengett, a sok-sok állat összeszaladt, csodálkoztak, hogy micsoda esküvő lesz! És mindenki sietett, hogy amit csak tudnak, ajándékul vigyenek, a hercegnőnek, valamint Tücsök úrfinak.

A pókok erősen dolgoztak, szőtték a menyasszonyi fátylat, készültek a nagy lakodalomra. A király szolgái eldöntötték, hogy az őzikék lesznek a koszorúslányok, ők fogják vinni a menyasszonyi fátylat. Az elefánt is jelentkezett, ő minden áron trombitás akart lenni. Hát, ha annyira szeretnéd, úgy legyen, te legalább összetrombitálsz mindenféle állatot, hogy nagy-nagy legyen a mulatság!

Mire eljött a vasárnap minden készen állt az esküvőre. Sütöttek-főztek, a jó borokat is szép poharakba töltötték, hogy mindenből bőségesen legyen. Fehér kenyér, friss kalács, minden jó, kolbász, sült hurka, minden, ami csak jó, az az asztalon legyen!

Aztán összegyűltek az esküvőre, rákezdte a tücsök-banda a zenét, és nagy-nagy zeneszóval az elefánt trombitaszavával, elindultak az esküvőre.

Miután összeadták őket nagy boldogan mentek megülni a lakodalmat. Már minden készen volt, csak le kellett ülni az asztalhoz, és elfogyasztani a sok-sok finomságot. Minden állatnak jutott mindenféle jó falatból, mindegyik kedvére megtömhette a hasát. Utána aztán jött a nagy-nagy zene, a koncert, amitől aztán oly jó kedvre kerekedett minden vendég, hogy csak úgy ropták a táncot.

Már egészen besötétedett, de még mindig tartott a tánc. De a sötétség sem okoz-hatott túl nagy problémát, mert megérkeztek a szentjánosbogarak. És gyönyörűen szépen sorba álltak, és ők kísérték szépen az ifjú párt. Addig-addig mentek, és világítottak, mígnem haza nem értek új otthonukba. Ahol békességben, nyugalomban, nagy-nagy szeretetben az ifjú pár lepihent. És így bizakodva várták a holnapot, hogy most már, mint férj, s feleség együtt járhatják a gyönyörű, virágzó réteket, a gyönyörű erdőket, ahol találkozhatnak a barátaikkal; sündisznóval, őzikével, nyulacskákkal, a bagollyal, oroszlánnal, farkassal, és sok-sok állattal, akik az erdőben békességben élnek.

Így örzi a mesetörténelem csigahercegnő, Viola és Tücsök úrfi, Karcsi örökre szóló hűségesküjüket.

doboz alja
oldal alja