ÚTON
...Embertől emberig hosszú az út,
hát még „Lélektől lélekig" milyen
Az ösvényen járva, ha fényed nem fakult,
Haladsz a célig,tetteiddel örök hitben.
Ha tudod, mit akarsz, s azt hogyan tegyed,
Lesz, ki melléd ál, vállat vállnak vetve,
S elfogadja majd a kinyújtott kezed,
Hagyva, hogy segíts sorsodtól vezetve.
Nincs erő, mely szeretetet legyőzhet,
Akkorsem, ha osztályrészed talán kudarc,
Hiszen szembefordulsz az erőknek,
S folytatódik újra, s újra a harc.
A létezés önmagában mindig kevés,
Cél kell, ha az embernek segíteni akarsz,
Nem ír felül semmit az örök szenvedés,
Ám a tétlenségbe százszor belehalsz!
Segítő kezedbe mindig akad egy kéz,
Mely arra vár, hogy erős támasza legyél,
Tudom a tenniakarás százszor megigéz,
Akár egy gyertyaláng is lehet bizton a cél.
Halk szóval, mutatja magát az idő,
Kezek nyúlnak feléd, segítségre várva,
S benned megduplázódik az erő,
S valóra válik egy régi eszme álma.
Hosszú az út, „Lélektől lélekig" tudom,
Ma bátor ember embert gyámolít,
Csak végig kel menni együtt az úton,
A hit és a szeretet erre megtanít.!
