ÚTRAVALÓ
Ej dőre gondolat azt hinni,
Hogy az élet nehéz és megtörsz a súly alatt.
Hogy az élet keserű, és csak könny fakad.
Mert nincsen pénz, és nincsenek javak.
Nyitjuk a szánkat, és ömlik a panasz.
Megannyi sok-sok buta gondolat.
Ej dőre gondolat azt hinni,
Hogy a legnagyobb baj az,
Hogy nincs autóm, házam, s a mókuskerék magával ragad.
És nincs nagyobb bánat, mint az,
Hogy a világ kegyetlen, és az ember is az.
Megannyi sok-sok buta gondolat.
Állj fel ember, és porold le magad!
Nézz körül s láss, mert megannyi csoda van.
Gyere ki a fényre, és emeld fel arcodat!
Nyújtsd ki a két kezed, és Isten utat mutat!
Mert egészséges vagy, s amúgy jól érzed magad,
Hát ne hagyd, hogy élted vezesse sok buta gondolat!
Mert példát mutat sok vak, de nem világtalan.
Kiktől elvett az élet, s mégis állva maradt.
Mi gyógyítjuk a lelkünk, és kimegyünk a fényre.
Örülünk a napnak, s az egészségnek.
Egészség és vakság, együtt hogyan értem?
Boldog lehetsz bárhogy, ha magad teszel érte.
Tarts hát velünk ember, kinek bútól lóg az orra!
Gyere ki a fényre, és találj rá a jóra!
Lásd, a vakság sem egy átok, sem pedig métely.
Mellyel ne lehetne élni, boldogan, és szépen.
Dőre gondolatra hát ne pazarold élted!
Mit Isten adott, ajándékként éld meg!
